A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 3. (Szeged, 2000)

ORBÁN Imre: A nazarénus gyülekezet megjelenése és térhódítása Makón

mátus lekészt, hogy kérje újszülött gyermekének az „Elők könyvébe" való bejegyzését. Az apának az ügyben való eljárása, a lelkész által neki szegezett kérdésekre adott válaszai jelzik, hogy alaposan fölkészítette a gyülekezet őt akár egy teológia jellegű vitára is. Sajnos azt nem tudjuk, hogy ez a fölkészítés Makón történte, vagy a hívek még mindig átjártak Hódmezővásárhelyre. A létszám növekedése miatt 1865-ben már valószínűbbnek tűnik a makói helyszín szoros kapcsolatban a vásárhelyiekkel. Mivel az egyházi anyakönyvek ekkor a népesség számontartásának az állam által hivatalosan elismert egyedüli iratai, ezért a hatóságokkal szembeni kötelezett ségteljesítésnek tekintették a gyülekezet hívei egy-egy újszülött bejelentését. Azonban az apa azt is közölte a lelkésszel, hogy a gyermeket „behozni nem látta szükségesnek, mert megkereszteltetni nem akarja, s csak is a polgári rendelvények megtartása végett jelenti be (..Ja gyermeknek bűne nincs, tehát nincs szüksége a keresztségre. " A gyülekezet tagjainak mentalitását mutatja, hogy további vitára nem volt hajlandó az apa. A lelkész által föltett kérdésekre csak ennyit válaszolt: „Bölcs az Úr. " „Majd megtanít az Úr. "

26 Nem volt könnyű a lelkészi hivatal helyzete sem. Kereszteletlen gyermeket a megkereszteltek anyakönyvébe nem írhatott be. A keresztségét nem kérők számára „élők könyve" nyitásáról egyenlőre hallani sem akart. Ugyanakkor kötelessége volt a református szülőktől származó gyermekek nyilvántartása. Az állam törvényeinek érvényre juttatásához végül is az állam segítségét kérve így indokolta a karhatalom igénybe vételét: „ "Csávás a gyermek beküldését daczára a reá vesztegetett tanításoknak megtagadta, nehogy a gyermek meg nem lett kereszteltetéséből s az anyakönyvbe be nem írathatásábóli felelősség későbben az egyházat terhelje, a gyermeket előadó nt úr behozatta, s megkereszteltette. ^

27 Ezzel megtörtént Makón az első „erőhatalommal" való keresztelés. Bizonyára nem kis föltűnést és különböző érzéseket keltett a városban a fegyveresekkel templomba kísért anyának és újszülött gyermekének a látványa. Az eset váratlanul érte a református lelkészi hivatalt. Juhász Antal tiszteletes próbált végére járni a dolognak. Az eljárást nem nevezhetjük üldözésnek, de a Csávással folytatott beszélgetés közben „kitudódott" nazarénusokat magához kérette. Szám szerint nyolcat. Ennél ekkor már nyilván többen voltak. Figyelemre méltó, hogy az ügyben szereplő három férfi mesterember. Vizi Sándor szabó, Kecskeméti Mihály szintén szabó és Lőkös József ács. Ez is jelzi, hogy midőn hangsúlyozzuk a felekezet társadalmi bázisának megváltozását, azaz a hívők soraiban a szegény parasztság arányának meghatározó szerepét, föl kell hívni a figyelmet a gyülekezetekben lévő iparosokra, akik magasabb iskolázottságuknál, a társadalmi életben való jártasságuknál, ismertségüknél fogva többnyire 26 Szőllősi Antal makói református lelkész, aki országosan az egyik legalaposabb bírálója a felekezetnek. Nyomtatásban is megjelent munkáiban foglalta össze a nazarénus tanítást, és adta annak bírálatát. A lelkész szavai, mivel makói tapasztalatokkal rendelkezett, sok esetben a makói viszonyokra is igazak. Állításai itt mégis ellentmondanak Csávás szavainak. Szőllősi szerint „A polgári hatóságokat és felsőbbségeket is kivétel nélkül szükségtelennek tartják." Szerinte nem kell hitelt adni a tételüknek, miszerint „A polgári felsőség iránt (...) nyüt daczra nem vetemülnek." SZŐLLŐSI 1870. 19-20.1. 27 Egyházi gyűlések jegyzőkönyve 1864. április 24 - 1869. április 4-ig. 150/1865. Mú. Ref. It.