A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 3. (Szeged, 2000)

MARJANUCZ László: Magyarcsanád vázlatos történeti demográfiája

tette a hagyományos gazdálkodást, a társadalmi kapcsolatokat, a közösségi életet, egyszóval a község népességeltartó és népességmegtartó képességét. A kuláklista 90 család életét lehetetlenítette el. Gyermekeik hátat fordítottak a falunak, és az iparban, főleg Budapesten próbáltak szerencsét. Ez nemcsak a népesség alakulását befolyásolta hátrányosan, hanem a falu társadalmának is károkat okozott, hisz a gazdasági tapasztalatokat, szaktudást felhalmozó családok örökösei távoztak a faluból. Ehhez jött még az ipar szívóhatásából előállt népességveszteség, mely 1950-1960 között 234 fővel apasztotta a lakosság nagyságát. A fogyás gazdasági következményeit elsősorban a mezőgazdaság érezte meg, mert csökkent a falu népsűrűsége a terület nagyságához képest, akadozott a föld beművelése. Csanádon tehát a kiterjedt külterület és az alacsony népességszám együttesen okozta az alacsony népsűrűséget, mely 1997-re a legkisebbek közé tartozott (33,72 fő/km) a makói kistérségben. Igaz a lakosság 98%-a ugyanakkor belterületen élt, vagyis Csanádnak jószerivel nincs tanyai népessége. Hátrányosan alakult a nemek aránya is a gazdálkodás szempontjából, mert 1960-ban 1339 nőre 1150 férfi jutott,

28 holott a gazdasági profil elsősorban férfi munkaerőt kívánt meg. így állt össze azon tényezők összessége, ami, felfogásunk szerint megindította a falut a népességfogyás lejtőjén, s ami mára már veszélyes stádiumba jutott. Az utolsó kimutatás szerint 1999 decemberében a község lakossága 1658 főt tett ki.

29 Ebből kb. 50 fő a szerb, 200 a román 300 a cigány a többi a magyar lakosok aránya. Óriási változás ez 1941-hez képest, amikor még a lakosság 35%-a a román, 10 a szerb, 3 a cigány etnikumhoz tartozott. Akkor a magyarok a lakosság durván felét alkották, mára ez az arány megközelíti a 90%-ot. Bár itt kétségtelenül megnehezíti a számítást a cigány népesség etnikai besorolása. Sok cigány ma a katolikus hitet követi, ami potenciálisan a magyar lakosság részarányát növeli, ám az őshonos csanádi cigányság megőrizve a történelmi múltat görögkeleti vallásúnak és ezen keresztül román cigánynak vallja magát. Vagyis nem egyértelmű a besorolás, de a ma általánosan elfogadott gyakorlatnak megfelelően őket görögkelti cigányoknak tekinthetjük. A nemzetiségek lassú asszimilálódásának legfőbb oka a népességfogyással párhuzamosan megerősödött vegyes házasság. A vegyes házasságokból született gyermekek mind magyarok lettek, ugyanakkor pl. a tisztán román-román házasság teljesen visszaszorult az idők folyamán. Demográfiai szempontból a csanádi szerbek, mint közösség helyzete szinte kilátástalan. Evek óta csak temetés történik a templomban, keresztelés egy sem. A románságot ez a veszély nagyobb létszáma miatt később fenyegeti, a demográfiai magatartás radikális megváltoztatására lenne szükség ahhoz, hogy lelassítsák a hanyatló folyamatot. Ugyanez vonatkozik a község egészére is, van egy határ, melyen túl már nem állítható meg a népesség elfogyása, s ez a határ vészes közelségbe került. A születések alacsony illetve a halálozások magas számából csak ez a tendencia következhet: a lakosság 1990-1997 között 3,9 százalékkal csökkent. Az 1990-es bázisévhez viszonyítva mindössze 1994-ben és 1997-ben sikerült szerény szaporulatjavulást felmutatni (102,9 illetve 100,3 %), ami a folyamat megállításához kevés. Az 1000 főre kivetített természetes szaporodási mutató, a születés-halálozás kö28 Uo. 18. p. 29 Magyarcsanád, 1999/12. sz.