A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 3. (Szeged, 2000)

FÁRI Irén – NAGY Ádám: Válogatás korai tiszai képeslapokból

„Újszeged Partfürdő". A polgári életforma és szokások kialakulásával a fürdőkultúrában is változás figyelhető meg. A tóparti fürdőzés a 19. század utolsó negyedében már nem számított újdonságnak. A közlekedési viszonyok javulásával párhuzamosan a tengerparti nyaralás kínálata, valamint a modern sportjátékok terjedése a hagyományos gyógyüdülés és az új szokásként meghonosodó strandolás szétválása irányába hatott. 1911-ben a Szegedi Napló arról cikkezett, hogy az újszegedi oldalon a Vígh fűrésztelep és a Bertalan emlékmű között nagyszerű terület kínálkozik a kialakítandó partfürdő számára. A víz melegebb, sekély és homokos a part, gyermekek számára is előnyös, férfiak és nők együtt fürödhetnének. Bár létezett több úszóházszerű tiszafürdő, az igényeket ezek már nem elégítették ki. A színezett képeslapon úszódresszes és bermudanadrágos fiatalemberek csoportja látható két nagyméretű bódé előtt. A lap hátoldalán a kiadó megjelölése helyén reklámszöveg: Farkas Ferenc Újszeged partfürdői étterme, sörözője és borozója. A szövegre rápecsételték: Farkas Ferenc sírkoszorú, élő és művirág kereskedése Szeged, Szeged-Csongrádi Tak. Pénzt, új palotájában, Takaréktár u. 8. A képeslap készítésének idejét ezzel együtt sem lehet pontosan meghatározni. Az 1913-as Szegedi útmutatóban Farkas vendéglős nem szerepel, később már mint sírkoszorú és virágkereskedő cég létezett. A Partfürdőn létesített halászcsárda első vendéglőse az 1914-es Szegedi Napló alapján Németh István volt. Lehetséges, hogy Farkas megpályázta, de nem kapta meg a partfürdői vendéglőt, mégis megtartotta a már kinyomtatott lapot reklámhordozónak, így ezt a strandképet az elsők egyikének kell tartanunk.