A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 3. (Szeged, 2000)

FÁRI Irén – NAGY Ádám: Válogatás korai tiszai képeslapokból

„Szeged Alsó tiszaparti kikötő". Az 1879. évi árvíz utáni újjáépítés legköltségesebb létesítménye a várost a Tisza felől közvetlenül védő partfal kiépítése volt. Nem is az árvízvédelmi szerepe dominált, hiszen a víz mindig felülről fenyegette a várost, hanem kereskedelmi és forgalmi szempontok miatt volt fontos a Tisza-part rendezése. Ezzel függött össze az állandó híd építése is. Lechner Lajos tervezete szerint: „A Tiszapart rakparttá alakítandó, melyen közép-vízállásnál alul, magas vízállásnál pedig felül burkolt utak biztosítják a part hosszában való közlekedést. A rakpart mellett kell, hogy a hajók kényelmesen kiköthessenek..." A terveket Lechner és Wein Aurél irányítása mellett a szegedi királyi biztosság műszaki osztálya készítette. Az építkezés 1880. szeptemberében kezdődött és előre nem látható rendkívüli nehézségeket kellett leküzdeni. A korábbi partmegerősítésekből adódóan változatos volt a talaj, az alsó iszapréteg állandóan mozgott és az áradások is alámosták a készülő partfalat. A süllyedések és csúszások többszöri áttervezést igényeltek, végül az új partfal 1886-ban készült el teljesen. A lépcsős és emeletes kőfalakra magasításul mellvédfalat, parapetfalat raktak. Ez a piros téglás mellvéd az 1970-es árvízig meghatározta a szegedi Tiszapart látványát. A kikötő forgalmának élénkségét az 1911 januárjában elküldött képeslap szemlélteti. Grünwald Herman kiadása, Szeged, 570. sorszámmal. Ugyanez a tiszaparti felvétel egy 1906-ban elküldött mozaik képeslapon — szintén Grünwald kiadása — már szerepelt.