A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 3. (Szeged, 2000)

Ifj. LELE József: Tápé temetői

A levél Bogoss Béla tápai plébános címére érkezett. 1921-ben a tápai egyházközség úgynevezett templomleltárt

28 készített, amelyben temetéshez tartozó tárgyak és eszközök is szerepelnek: „... Beteglátogató tarsoly, szövetből: 120 Korona, fekete lüszter palást 39 Korona, vagy 45 Pengő, fekete bársony palást 50 Korona, vagy 58 Pengő, fekete selyempalást 50 Korona, vagy 58 Pengő, fekete casula bársonyból 30 Korona, fekete ministráló ruha, kettő: 60 korona, két darab fehér temetői lobogó 200 Korona, 2 db. fekete temetési kereszt 50 Korona, fekete bársony oltárterítő 80 Korona, beteglátogató lámpa 11 Korona, temetőbe 37 kilós harang 112 mázsa búza, temetőkor használatos fehér fakereszt 6 Korona." Lobogókat, palástot és ministráns ruhát később, 1925-ben, és 1929-ben is vásároltak, amely vásárlások bizonylatai megtalálhatók az Egyházközségi Irattárban. Közben a tápai nép szaporodott, amikor is az idősek mellett sok volt a gyermekhalott is. Az akkor még gyógyíthatatlan tüdőbaj, torokgyík sokakat elvitt, amelyről a korabeli (vizsgált időszakunk 1925-30) halálozási anyakönyv éppúgy tanúskodik, mint a korábbi évtizedeké. 1929-ben nagy munkába fogtak a tápaiak: faoszlopokra erősített drótkerítéssel vették körül a temetőt. „Ebben a munkában szinte minden családból részt vett valaki, ugyanők, és azok, aki koruknál, vagy megromlott egészségi állapotuknál fogva munkát vállalni nem tudtak, kisebb-nagyobb pénzadományokkal járultak hozzá a már korábban tervbe vett temetőkerítés megépítéséhez."

29 Öt esztendővel később megépült az első ravatalozó.

30 A 20 méter hosszú, hét méter széles piros cserepes téglaépítményben volt boncterem, ravatalozó csarnok, illetve egy raktár. A ravatalozó csarnok előtt két téglaoszloppal nyújtott tető volt arra a célra, hogy a szentmihálylován lévő koporsót a csarnokból a búcsúztatás idejére kijjebb hozhassák. Védett ez a tető az erős napsütéstől, az őszi esőzéstől, Illetve télen a hóhullástól. A ravatalozót, — mivel a temető 1965-ben lezáratott, — 1995-ben lebontották. Tápé egyházközség képviselőtestülete 1937-ben alkotta meg az első temetői szabályzatát.

81 „A temető a római katolikus hívek kegyeletének kiváló tárgya. A községnek a templom után második szent helye, mely a híveket állandóan a halálra, az elmúlásra, és a halhatatlanságra emlékezteti. A temetőben a legfőbb helyen áll a megváltás kereszthelye, amely kereszt körül van fenntartott hely, a lelkipásztorok sírjai részére. A nagykereszthez vivő úton kétoldalt állanak a jobb hívek által gondozott Szent Keresztúti állomások, melyeket a hívek sajátjukból ápolnak, és fenntartanak. A temető területe 3 katasztrális hold és 1247 négyszögöl. Ez a terület szabályos részekre van felosztva, elkülönítve a felnőtt sírokat a gyermekekétől. Ha valamely temető tükörrész megtelt, a törvények értelmében lezárandó, és oda temetni tilos. 30 év után újra megnyittatik temetés céljaira. 28 Egyházközségi Irattár, Tápé. 29 História Domus, 82. 30 História Domus, 84. 31 Egyházközségi Irattár, Tápé.