A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 3. (Szeged, 2000)
Ifj. LELE József: Tápé temetői
Bogoss Béla minden bizonnyal erélyesen lépett föl a temető területét alaptalanul visszakövetelő, a képviselő testület baloldalát képezőkkel szemben, s hogy az általa képviselt egyházközség megnyugodjon, levelet menesztett a váci püspökhöz. Az onnan jött levél közzétételét indokoltnak tartom. 2 „Dr. Forgó Kálmán Váczon, 1908. május 11. Mélyentisztelt Főtisztelendő Úr! A tápéi temető és felépítményei tárgyában folyó hó 2án tartott közgyűlési határozatot szíveskedjék megfellebbezni, azon az alapon, hogy a község a római katholikus egyház telekkönyve kizárólagos tulajdonát képező ingatlant közigazgatási úton nem szerezheti meg, s éppúgy nem, mint ahogyan az egyházunk emberemlékezet óta békés birtoktárában lévő ingatlanokat birtokba nem veheti; mert a községnek, illetve annak képviselőtestületének tudnia kell az önhatalmi birtokháborítás következményeit úgy az elidegenítésre, mint a birtokbavételre vonatkozó határozat tehát túl erőszakos, s minden jogalapot nélkülöz, amelyet a törvényhatóságnak minden körülmények között meg kell semmisíteni, és kitanítani a képviselőtestületet, hogy amennyiben ezen ingatlanokhoz bármi igényt formálna, ezt rendes polgári per útján érvényesítsék, mert mai nap már a község nem erőszakoskodhatik. Amennyiben a község a kilátásba helyezett birtokháborítást megtenné, úgy felkérem Főtisztelendőségedet, szíveskedjék azt nekem a községi bíró nevével egyetemben azonnal közölni, hogy a község ellen a sommás visszahelyezést azonnal megkérhessem. " A témában Forgó Kálmán váltóügyvéd 1909. januárjában is írt Bogoss Bélának: „Ha a község a temető ügyében pert indít védekezni fogunk.^ A község elsősorban a temető területet, mint jövedelmező legeltető részt akarta visszaszerezni, ami végül nem járt sikerrel. Bogoss Béla igen tevékeny életet élt Tápén. Kiterjedt figyelme — az egyházközség jó irányításán túl — arra is, hogy a falut korábban hosszú időkön át hűségesen szolgáló, már elhalt papoknak a tápéi temetőben akkor is síremléket állíttasson, ha azoknak [Holló Istvánnak és Csányi Jánosnak) a sírja szegedi temetőben volt. Az 1908-ban felállított és megáldott keresztekre ma már senki sem emlékszik Tápén. A mindenkori kántor díjlevelébe belefoglaltatott a kántorkodás, amely természetesen jelentette azt is, hogy temetéskor a halottat „elénekelje". Ilyen díjlevelet többet is őriznek Tápén, az Egyházközségi Irattárban. (Remess Ferencet a múlt század derekáról, Leffelholcz Jánosét a századvégről, Inczédy Endréét és Csóti Mihályét az 1900-as évek elejéről, illetve derekáról, majd pedig Waldmann Józsefét, Ács Zoltánét és Lele Józsefét, akik az 1949-es iskolaállamosítás idejéig követték egymást a kántortanítói székben. Mi most Bross Nándorét közöljük, annak ellenére, hogy az ő illetményei között nincsen utalás arra, hogy temetések idején mi volt a stólaületéke. Bross Nándor 1913-ban igen fiatalon halt meg, kinek sírján azért van derékban eltörött kő síremlék, mert „Derékba törött szögénnek az élete." Bross Nándor javadalmai 1912-ben 24 : „... Kertilletmény. Az Újföld dűlőben, 300 négyszögöl, annak hiányában 20 Korona a község pénztárából. Készpénz a
