A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 3. (Szeged, 2000)

MEDGYESI Konstantin: Mindszenty bíboros és a Marosmenti Mária-napok

kezdetű egyházi énekeket és a „Boldogasszony Anyánk"-at énekelték. A három ki­lométeres útvonalon (Apaffy u. — Kálvária u. — József Attila u. — Széchenyi tér — Szegedi u. — Árpád u.) a házakon zászlók — kivéve a városházát — az ablakokban gyertyák, virágok, szobrok, magyar és pápai zászlócskák. „A városon végighöm­pölygő óriási körmenet mellett motorkerékpárosok szaladgáltak tülkölve, éktelen zajjal, bűzzel." 113 — számol be egy a tömeget ért provokációról Kiss Mária Horten­zia. „A tömeg hézagos volt, túlnyomó részt gyerek és asszony, férfiak kevés szám­mal." — jelentette Kukucska. 114 A körmenet fél 1-kor ért véget. Az ebéd után — melyet a hercegprímás a papokkal együtt költött el — két óra körül a plébánia nagykapujában Mindszenty találkozott a Mária-napra bejött pitvarosi hívekkel, 115 (1947-1948-ban a Felvidékről; Gutáról, Vízkeletről, Veze­kényről, Hidaskürtről, Tallósról, Negyedről, Királyrévről 1500 római katolikus magyart telepítettek át Pitvarosra.) A pitvarosiak „sírva mondták el neki [ti. Mindszentynek — M. K.], hogy mennyire fáj a lelkükön az áttelepülés ütötte seb. Mindszenty erre ezt mondta: Az ember szíve is vérzett a Duna innenső partján lát­va, mi megy a Duna túlsó partján, majd felsóhajtott: Hej, ha meglett volna a prí­mások régi politikai hatalma! A király és a nádor után következő tényleges hata­lom." 116 — tudjuk meg Kiss Ferenc pitvarosi plébános visszaemlékezéséből. A bíboros úgy döntött, személyesen látogatja meg az áttelepített pitvarosi híveket. Makóról telefonon értesítették a hercegprímás érkezéséről a pitvarosi postames­tert, aki szólt két legénynek, s azok vitték tovább a hírt a falu népének. 700 ember várta a bíboros érkezését. Pitvaroson 1948-ban még nem volt katolikus templom, ezért egy szükségkápolnában gyűlt össze a nép, hogy meghallgassa Mindszenty József szavait. Az Új Ember tudósításból értesülhetünk róla, hogy „a hercegprí­más itt arra buzdította a hívőket, hogy legyenek apostolok példaadóan erkölcsös életükkel, tiszta családi szentélyükkel, ragaszkodásukkal a hithez és az Egyház­hoz. Legyenek mélyen alázatosak a megpróbáltatásban. A szenvedést Isten vagy gyógyító büntetésként adja, vagy azért, hogy érdemet, kegyelmet szerezzünk vele mások és magunk számára. Ha elfogadjuk, jobbá tehetjük vele a vüágot és a jö­vendőt." 11 ' Búcsúzóul a bíboros főpásztori áldását adta mindnyájukra és együtt elénekelték a himnuszt. A bíborosi látogatás után hónapokig zaklatták a posta­mestert: „Miért kézbesítette ki a telefonüzenetet?" 118 A postamester számára ugyanakkor jó mentség volt, hogy a bíboros ottlétekor nem tartózkodott Pitvaro­son; a szomszédos faluban egy labdarugó mérkőzésen bíráskodott. Mindszenty 5 óra körül érkezett vissza Pitvarosról Makóra. Ekkor már nem sokat időzött Ma­kón, hanem indult haza, Esztergomba. 113 KISS Mária Hortensia: A „Nemzet" Odny). 114 CSML. Cs. M. Arch. 40. f. 2. cs. 48. o.e. 20/4/8 - 1948. 115 Pitvaros a felvidéki katolikus családok betelepítése előtt Csanádpalota filiája volt. 1947. novem­ber l-jétől emelte a települést Hamvas Endre csanádi püspök plébániai rangra. A falu első plébá­nosa Debreczeny Kálmán. Kiss Ferenc 1948. május 18-tól látta el a plébánosi teendőket. 116 KISS Ferenc: Mindszenty hercegprímás úr és a „ betelepültek ". In Liliom. Makói Cserkészújság. Fele­lős kiadó: ORBÁN Imre. 1995. május 3. p. 117 Új Ember, 1948. május 30. 3. p. 118 Liliom, 1995. május 3. p.

Next

/
Thumbnails
Contents