A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 3. (Szeged, 2000)

MEDGYESI Konstantin: Mindszenty bíboros és a Marosmenti Mária-napok

mokratikus világban nem a hivatalos a fontos, hanem a nép, mert ez jelenti a demokráciát, és amint látja Eminenciád, eljött a nép, hogy köszöntse, üdvözölje Magyarország bíboros hercegprímását (...) Ez a föld a történelmi idők földje, s az a kegykép, amely a tábori oltárt díszíti, 1552-ben került Makóra,

97 amikor a törökök elöl Szegedről ide menekítették. Járt ezen a földön Szent Gellért és Kapisztrán Szent János. A magyar történelem két nagy alakja, akiknek rendíthetetlen hite és hazaszeretete benne él ma is a Marosmenti magyarokban." — hangsúlyozta Hamvas.

98 Mindszenty rövid beszédben válaszolt: „Az Egyház nem tesz mást, mint az igazságot és a szeretetet hirdeti és elfordul a gyűlölettől."

99 Ezután a bíboros a templomba vonult, ahol elvégezték a májusi ájtatosságot. Az esti órákban a város templomaiban szentórát tartottak. (A Szent István templomban a lányoknak, a szervitáknál a fiA makói Havi Boldogasszony-kép 96 Kiss Imre polgármester nem volt hajlandó a város határában fogadni a Makóra érkező Mindszenty József bíborost. 97 A szabadtéri oltár felett — a makói Szent István plébániatemplomban őrzött — Havas Boldogasszony kép függött. „Valaha a szegedi ferencesek templomának volt főoltárképe. A török alatt a szegediek fellázadtak valamelyik kegyeüenkedő basa ellen, ezért felperzselték a fél várost, felakasztottak három ferences quardiant is a környéken. A kegyképet azonban, mely pontos másolata a római Havi Boldogasszony képnek, valamely jámbor és merész polgár kimentette a lángokból és Makóra vitte. Sokáig ott húzódott meg a kép a Makói templom egyik sarkában. A város finom lelkű és tudós plébánosa, Csepregi Imre ásta ki a feledés homályából a hagyományt és a képet." (Új Ember, 1948. május 30. 3. p.) A katolikus lap által közölt történet nem több, mint legenda. Csepregi Imre 1937-ben kiadott tanulmányában (CSEPREGI Imre: A makói Szent István plébániatemplomban őrzött Havi Boldogasszony-kép. Makó, 1937.) helyt ad a hagyomány valódiságának: „Az 1552. évi zűrzavar idejében, amikor a törökök Szegedet első ízben elfoglalták, s mindent, ami szent, fölforgatva megszentségtelenítettek, bizonyos szegediek a veszedelem elöl kimenekítették és menekülve a legközelebbi városba, Makóra magukkal vitték." Bálint Sándor szerint azonban „bizonyos, hogy a makai képet csak a XVIII. században festették. Minden más, a makai kép régisége mellett kardoskodó állításnak csak mondai értéke van (...) Elképzelhetetlen volna, hogy egy kegyképet csak úgy odaajándékozzanak egy másik templomnak; üyesmire régebben is csak hatalmi erőszakkal került sor." (TÓTH Ferenc: Egyházak, oktatás, kultúra az újjátelepüléstől 1849-ig. In Makó története a kezdetektől 1848-ig. Szerkesztette: BLAZOVICH László. Makó, 1993. 634-636. p. BRUTTYÓ Mária-SZILÁRDFY Zoltán-TÓTH Ferenc: A makói Havi Boldogasszony-kép. A Makói Keresztény Értelmiségi Szövetség füzetei 19. Makó, 1995. 98 Magyar Kurir. 1948. május 25. III. Kiadás. 2. p. Idézi: MÉSZÁROS István: Boldogasszony Éve, 148 - 149. p. 99 Uo.