A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 3. (Szeged, 2000)

ZOMBORI István: Almai (Aigner-Rengey) Gyula szegedi polgár visszaemlékezése 1848-1849-es honvédszolgálatára

E közbejött szégyenletes esemény után folytatta hadtestünk az előnyomulást s a felkelő csordától majdnem ágyú lövésre csatárlánczba oszolva részünkről az ágyúzás is megkezdődött már, midőn a ráczság előhaladása — lövéseink viszonzása nélkül — megszűnt s ennek daczára Bechtold visszahívót veretett s előbbi utunkon vissza vezényelte hadtestünket s rendes sorokban Becsének meneteltünk, természetesen a napi esemény birálgatásáról folyván a beszéd, — mert okát nem tudták felfedezni annak hogy a csekély számú sebesültek árán megszerzett községet miért hagytuk őrizetlenül, — valónak látszott azonban az, hogy szt- Tamás közelében annak őrizete nagyobb csapatot igényelt volna, mi akkoron részünkről még nagyon is korlátolt volt; azonban hogy miért indultunk sz. Tamás alatti ráczok elé oly nagy garral s miért fordittottunk nekik hátat, — az előttünk csakugyan örökké titok maradt. A túriai expeditió után szolgálatunk már ismét változatosabb lett a múltakhozkép, mert ettőlfogva a ráczság űrállomásainkat különösen éjjelenkint kitöréseivel untalan nyugtalanította s elfoglalva lettünk ez által oly annyira, hogy bárha őrségeink erősbittettek, mindamellett pihenésről még csak szó sem lehetett, hétről hétre váltatlan fehérneműkbe voltunk, s szerencsés volt az, ki közben a városba jutva tisztálkodhatott; — mi közben egy alkalommal ismét a nevezetes Jovits féle tanya közelébe teljesítendő őrállási szolgálatra jutottam, az említett tanyán félszázad hasonló czélból már elhelyezve volt s utasításom volt baj esetén szakaszommal ahoz csatlakozni; őrszemeim már kiállitva voltak midőn a szokásos kémszemle megejtésére visszatartott embereimmel foglalkozva említett tanyafelől gyors egymásutáni lövöldözést hallottunk, a sötétben rögtön embereim egyrészével lövés iránt indulva amint egy magas avarral borított területre léptünk, közvetlen közelünkben egy lövés történt, annak keletkezését fürkészve még azt hittem közülünk valamelyiknek fegyvere akaratlan sült el, de már a másik pillanatban a lövő s menekülőben levő szerviánt embereim elnyomták s már megkötözve valotta, hogy megilletődve szembe menetelünk által, fegyvere zavarában sült el, — nem sokat törődtünk ostoba mentségével magunkkal vittük s mire a helyszínére értünk, Jovics tanyai őrségünk már segítség nélkül végeztek megtámadóikkal, kiterülve hevertek a gaz támadók, köztük egy pár sebeikben vajúdva; dolgunk tovább nem volt, mert a támadók a láthatárról már elmenekültek, — vissza tértünk őrhelyünkre, de pihenésről szó sem lehetett amennyiben a lövésekre indult patrolok járása szünet nélkül tartott. Bizonyos lett a vezérkar előtt, hogy a már hetek óta tartó éjjelenkinti rácz és szerb kicsapongások a Szt-tamási felkelőktől eredtek, egy éjjel megperdült a dob és se szó, se beszéd, 60-60 éles töltény kiosztása közben tudtuk meg, hogy ismét lakodalom készül, de hogy a zene hol szollal meg azt nem; gyorsan történt felszerelésünk után nyomban megindult zászlóalyjunk a külterületre s az útirányról következtetve gyanítottuk, hogy menetelünk czélja szt-Tamás megtámadása lesz; vélekedésünkben csakugyan nem csalatkoztunk, mert szt Tamás határát amint csak elértük, nyomban csatárlánczba fejlődött seregünk egy része; előnyomulásában a ráczok csicsója által már megtiszteltetett — csicsónak nevezték 24 fontos agyújukat nagyot bömbölt a bitang, de kárt még akkor nemokozott; — nagy erővel nyomultunk a sánczok felé s bár a távolság miatt fegyvereinket sikeressen még nem használhattuk, folyt folton a lövöldözés oly eszeveszett módon, hogy lövegeinket