A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 3. (Szeged, 2000)

LENGYEL András: Bencsik Béla szegedi habilitációja

szükségkép[p]en helyes is. Éppen ezért a rend, illetőleg a struktúra-tudományok által, amilyenek a logika, a matematika és pl. az általános apriori megismerés­elmélet is, nem relatíve, hanem objektíve ismerjük meg a gondolati tárgyakat. II. A tapasztalás szempontjából az objektivitás és relativitás értelme elmélete szerint a következő: A közvetlen és közvetett tapasztalás által szabályszerűen összetartozónak fel­ismerhető dolgok összessége a megismerő saját Vüága. Ezen belül három rend­szer különböztethető meg: a megismerő Belvüága, a megismerő Külvüága, más megismerőknek a megismerő által megragadható Belvüága. A világ mindig egy megismerő saját Világa, illetőleg több hasonló megismerő közös Világa, tehát valósága az illető megismerőhöz (megismerőkhöz) van viszo­nyítva. Viszont minden lehetséges* Világ fennáll megismerőjétől (megismerőitől) függetlenül is, mint bizonyos lehetséges megismerők lehetséges Vüága. Realitá­suk szempontjából tehát mind valamely Világ, mind pedig annak megismerői relativek, csak egymáshoz viszonyítva reálisak. A logikai lehetőség szempontjából vi­szont mind a Világ, mind pedig megismerője, valamint a viszonyuk is objektív. A reális Vüág fogalma azonosul a hasonló megismerők számára közös Vüág fo­galmával. A közös Vüág számukra nem látszat, hanem valóság. A közös Vüág e megismerők reális Vüága, és e megismerők az illető Vüág valóságos megismerői. Valamely megismerő által megismerhető szabályszerűen összetartozó dolgok összessége objektív Világ, amelynek tárgyait a megismerő nagyjában olyannak is­meri meg, amilyenek. A tévedések és csalódások csak a helytelen értelmezés foly­tán, a lehetséges tapasztalatok rendszerébe való helytelen beleillesztés folytán álla­nak elő. A Jelenségvüág és a valóságos Világ közötti különbség ugyanis nagy, de nem olyan nagy, mint azt sok ismeretelmélet feltételezi. Valamely megismerő Jelen­ségvüága és valóságos Világa közötti különbség ugyanaz, mint az a különbség, amely a már megtett tapasztalatok rendszere és a megismerő számára lehetséges összes tapasztalatok rendszere között van. Valamely tapasztalat akkor helyes, ha harmonikusan beleilleszthető az illető megismerő (vagy megismerők) számára le­hetséges összes tapasztalatok rendszerébe. Mivel azonban valamely tapasztalat csak a már megtett tapasztalatokkal vethető egybe, ezért minden közvetett ta­pasztalati megismerés helyessége csak valószínű lehet. A tapasztalati megismerés valószínűségének értelme az, hogy minél harmonikusabban (s ez nemcsak a többi hasonló tapasztalattal való megegyezést jelentheti) illeszkedik bele valamely ta­pasztalat a meglévő tapasztalatok rendszerébe, annál valószínűbb, hogy a megis­merő lehető tapasztalatainak rendszerébe is harmonikusan beleüleszkedik. A tapasztalati megismerés objektivitásának és relativitásának, valamint a rea­litás fogalmának értelme a tapasztaláselmélet következő alaptételeivel fejezhető ki tömören: 1. Minden megismerőnek van egy sajátos külön Világa. * A „lehetséges" szót itt logikai értelmében használjuk, azaz „lehetséges" az, aminek fogalma önellentmondásmentes. [Halasy-Nagy eredeti jegyzete! — L. A.]

Next

/
Thumbnails
Contents