A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 3. (Szeged, 2000)

PÁL József: A Szent Vince Szeretet Egyesület tevékenysége Szegeden és Újszegeden

„ADJATOK, ADJATOK, AMIT ISTEN ADOTT! Ahogy az első, zimankós őszi nap beköszöntött, a nyomor réme ismét előbújt a föld alól, úton útfélen meggémberedett emberi kezek nyúlnak felénk és fagyos ujjak kopogtatnak ablakainkon. Talán egy tél sem volt még olyan nehéz, mint aminőnek az idei ígérkezik, és üres pénztárcáink kétségbeejtő tehetetlenséggel néznek farkasszemet fázó, éhező felebarátaink ijesztő tömegével. Adjatok, adjatok, hogy mi is adhassunk! Adjatok, adjatok, amit Isten adott. Nem a gazdagokhoz, nem a földi javakban dúskálókhoz fordulunk e szavakkal, hiszen ilyenek a mi körünkben talán nincsenek is, hanem azokhoz, akiknek ha kopott is a ruhájuk, de mégsem mezítelenek, akik ha szerényebben élnek is, mint azelőtt, de mindennapi kenyerüket mégsem nélkülözik. Csak egy kis darabkát törjünk le mindennap a kenyérből azok számára, akiknek még ennyi sincs, és a szűkölködők pillanatnyi megsegítése minden körzetben biztosítva lesz. Gondoljunk arra, hogy a szél tépázta rongyok, éhségtől kidülledt szemek és vértelen ajkak könyörgő kórusában maga az Úr Jézus hív bennünket azoknak a jó cselekedeteknek a gyakorlására, amelyek nélkül életünk fája isteni igazmondás szerint kivágattatik és tűzre dobatik. Micsoda felelősséget vesz magára az, aki Isten szava elől bedugja füleit, és bár valamit, valamilyen csekélységet feltétlenül, sőt talán nagyobb megerőltetés nélkül is tudna adni, durván elutasítja azokat, akik az ő nevében kérnek. Hogyan tudunk majd így egyszer megállani az ítélő Krisztus előtt, aki annyira gyűlölte a meddőséget, hogy még az ő szelíd Isteni ajka is átokra fakadt, amikor a terméketlen fügefa ágai között szomjúság csillapító gyümölcs után hiába kutatott. Egy kiváló egyházszónokunk mondta egyszer, hogy a gonosz lélek fáradhatatlan, milliószor és milliószor újból megkísérti, hogy a jócselekedetek gyakorlására kinyújtott kezet visszarántsa. Vigyázzunk tehát ármánykodására, ne hallgassunk suttogására, mert nem igaz, hogy nekünk sincs. Adományaink ép azért lesznek igazán kedvesek az Úr előtt, mert magunknak is valóban áldozatot jelentenek. Krisztus jobbjához csak az áldozatos szeretet, a jócselekedetek útja vezet. Siessünk tehát erre az ösvényre, melynek végén Krisztus mennyei ölelése vár bennünket. Újszeged katolikus közönsége minden évben, úgy az idén is megindítja a téli nyomor enyhítésére az ínségakciót. A katolikus nőegyletek tagjai minden családot fel fognak keresni, hogy az önkéntesen felajánlott adományokat összeírják, és időről időre összegyűjtsék. Kérjük a híveket, fogadják őket szeretettel, és bármi csekély adománnyal járuljanak hozzá az akció sikeréhez. Újszeged, 1933. év nov. hó. Az újszegedi r.k. egyházközség"

197 197 Hist. Dom. 94. o.