A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 3. (Szeged, 2000)

PÁL József: A Szent Vince Szeretet Egyesület tevékenysége Szegeden és Újszegeden

Fentebb már említettük, hogy az egyesület székháza Móravárosban (Berlini krt. 11) volt, de ez nem jelenti azt, hogy a tagok csak Móravárosból verbuválódtak, és tevékenységi körük sem szűkült le erre a városrészre. A móravárosi lelkészség létrehozása (1931. szept. 24) sem változtatott lényegesen a helyzeten, bár magától értetődik, hogy amikor 1932 januárjában Inczédy László lelki igazgató „másirányú elfoglaltsága miatt" lemondott, a szentvincés egyesületek országos tanácsa Halász Pál móravárosi plébánost kérte föl az igazgatói tisztségre, aki ezt el is fogadta.

13 Halász Pál nem óhajtotta az eddigi gyakorlatot megváltoztatni, és az egyesületet móravárosi alakulattá tenni, bár 1932. dec. 7-én a város népjóléti ügyosztálya és a karitativ egyesületek megállapodása értelmében a Szent Vince Szeretet Egyesületnek a karitativ munka szinteréül Móraváros jutott.

14 Halász plébános még 1936 után sem törekedett erre, bár ekkor Glattfelder püspök azt javasolta a katolikus szervezeteknek, hogy kötődjenek egy-egy egyházközséghez, ezzel el tudják kerülni, hogy egymás munkáját keresztezzék. így került a Szent Vince Szeretet Egyesület a móravárosi egyházközséghez. Halász Pál később így írt erről: „Ezt a tagok többsége nem akarta, én pedig nem szorgalmaztam, mivel a tagok évek óta összeszoktak. "

15 Igaz, kezdetben Halász plébános még nagy reményeket fűzött az egyesületnek az egyházközség keretein belüli tevékenységéhez, és 1931. nov. 6-án, az egyesület nél tett látogatása után a következőket írta a História Domusba: „Bizonyos otthonossággal forgolódtam ott; hisz ez az én társaságom, az én munkatársaim. Nem is kell szociális bizottságot alakítanom; itt az egyesület alakjában készen találom azt Tényleg nagyon kedves, többségükben tettrekész hölgyek a tagok..." Gyorsan megromlik azonban az egyesület vüági vezetése és Halász plébános közötti viszony, és 1931. dec. 18-án már a következőket írja a História Domusba: „A Szent Vince Egyesületben is gyűlésen voltam. Sok itt a tiszteskorú műkedvelő, akiknek már nem igen áll kezére a karitatív munka. De van egy-két pompás szegénygondozó is (Roszterné, Szirákyné, Stahlné, Ivánné, Erdélyiné), akik jól megfogják a dolog végét..." A megdicsértek többsége nem vezetőségi tag!! Az 1932. júl. 13-án történő bejegyzésben már fölveti az egyesület átszervezésének szükségességét is, de ezt majd a templomépítés befejezése után akarja végrehajtani. „Nem működnek a Szent Vince Egyesület hölgyei — ez a panasza a karitász vezetőnknek. Régen látom, hogy így van, de egyenlőre nincs idő az egylet reorganizációjára. Minden erőt felszív a templomépítés. Ha lesz templom, lesz lélek is, mely a szegénygondozáshoz kell. Ha nem lenne templom, hiába szervezném a gárdát: nem lesznek emberek, akiknek szíve megindulna a nyomor láttán. Tehát nem elejtem, csak sorrendileg állítom a következő vonalba a szegény akciót. Adja Isten, hogy minél előbb hozzáfoghassunk ahhoz is. * 13 PL 216/932. 14 Sz. Ú. N. 1932. dec. 8. 15 PL 2769/947.