A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 3. (Szeged, 2000)

TÓTH István: Gyermekszociális gondoskodás Szegeden századelőn (1914-1918)

Néhány szó útbaigazításul a Gyermekrendőrség szervezése, a működés megkezdése és irányítása tekintetében. A Gyermekrendőrség szervezésének módjára vonatkozólag legegyszerűbb, ha megismerjük az országban az első: a szegedi Gyermekrendőrség keletkezésének történetét. Az eszmét s annak nagy fontosságát a város szociális érzékű rendőr főkapitányával ismertettem meg először, ki azt azonnal magáévá tette és egyik erkölcs testület: a Magyar Gyermektanulmányi Társaság Szegedi Fiókköre választmányának véleményét, erkölcsi támogatását, egyben tagok ajánlását is kérte. A társaság készséggel járult a kérelemhez, sőt arra is beleegyezését adta, hogy az egész mozgalom a Gyermektanulmányi Társaság égisze alatt induljon meg és fejlődjék tovább. Néhány hét alatt a Társaság elnökségének felhívására, a kir. tanfelügyelőség és egyéb iskolai hatóságok buzdítására 120-an, — nagyrészt pedagógusok: tanárok, tanítók, óvónők jelentkeztek gyermekrendőrül. A jelentkezők, valamint a fiatalkorúak felügyelő-hatóságának elnöke, a fiatalkorúak bírája, a munkásbiztosító- és betegsegélyző pénztár elnöke, az árvaszéki elnök, a jótékony nőegyletek s más egyesületek elnökei mint meghívottak egy nyilvános értekezleten az előterjesztett programmot megvitatták s azt részben kiegészítve elfogadván, — kimondották a szervezet megalakulását. A megalakuláskor fölvett jegyzőkönyv értelmében másnap a következő szövegű „Napiparancs"-csal kérte a főkapitány a rendőrtisztviselők, valamint a rendőrlegénység támogatását: . „Napiparancs, 1917. június 12. — június 2.-ától kezdve Gyermekrendőrség működik városunkban. Ezen társadalmi szervnek az a rendeltetése, hogy a gyermekeket a bűnözéstől visszatartsa, erkölcsi tisztaságukat és testi egészségüket biztosítsa. Ebből a célból különösebben a következő cselekmények, mulasztások és esetek alkalmával avatkozik be: ha a gyermek csavarog, koldul, robbanó és tűzvészt okozó tárgyakkal, lőfegyverrel játszik; ha épületeket, közműveket, ültetvényeket, stb. piszkít, rongál; ha állatokat kínoz, ha szeszesitalok kimérésével foglalkozó helyiségeket és nyilvános mulatóhelyeket látogat; ha káromkodik és trágár beszédeket folytat; ha kijelölt helyen kívül fürdik, ha munkaerejével visszaélnek s végül ha a gyermek szemmelláthatóan nyomorúságot szenved. A társadalom minden rétegéből mintegy 129 nőt és férfit, mint a Gyermekrendőrség tagját láttam el névre szóló igazolvánnyal. A tagok azt az utasítást nyerték, hogy lehetőleg csak akkor lépjenek fel a gyermekek és fiatalkorúak ellen, ha az igazolványuk náluk van. Felhívom a rendőrséget, hogy a Gyermekrendőrség minden egyes tagját közhasznú működésében a legodaadóbban támogassa. Dr. Szalay József főkapitány." Később a Gyermekrendőrség vezetősége az összes hivatalokhoz, kultur- és társadalmi egyesületekhez is küldött felhívást, melynek eredményeképpen mintegy 3-4 hónap múltán már 300 körül volt a taglétszám. A megalakult szervezet tagjai lakcímük pontos bejegyzése mellett városrészenkint csoportosítva egy névjegyzékbe foglaltattak. Ha már most a Gyermekrendőrséghez az a panasz érkezett például, hogy a Strandfürdőn fiatalkorúak lopnak,