A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 3. (Szeged, 2000)

ORBÁN Imre: A nazarénus gyülekezet megjelenése és térhódítása Makón

Zeitler Rudolf halálától 1915 szeptemberéig a gyülekezeti élet mondhatni rendben folyt. A mindennapi teendőket Harcsás és Müller atyafiak végeztek heti 1-2 koronáért. Komolyabb megbízatása volt Harcsás Rózának, aki ezért hetenként 16 koronát kapott. Érdekes, kétszer egymás után nagyobb összeget (28, 45 korona) fizettek ki temetési költség gyanánt. Ez szokatlan, nem is tudjuk az okát. Az útiköltségekből látszik, hogy Makó a háborús viszonyok között folytatta a misszionálást. Ez általában 5-10 koronát jelentett. Volt egy nagyobb vállalkozás is, melyre 1915 márciusában „hosszú utazásra" 110 koronát szánt a gyülekezet. A bevételek továbbra is a vasárnapi ajánlatokból jöttek. Egyénileg kevesebben adakoztak, csak Doba Sándor (40 korona), Bódi Sándor (20 korona) és Süket József (többször 10-40 korona). A kiadások között továbbra is fontos tétel az élelem vásárlása, szegények segítése. A helyzet 1916 őszén változott. Ekkor megszakadt a pénztárkönyv vezetése is, s csak 1918-ban kezdődött újra. Ez idő alatt a gyülekezet vagyonát Soós atyafi őrizte, majd az ő halála után Hári Mihály, ifj. Vas Mihály és Fodor Mihály voltak ennek a fölügyelői. A gyülekezet részt vett a háború terheinek a viselésében. Hadi kötvényben 7 ezer koronát jegyzett. A gyülekezetnek négy betétkönyvben összesen 20 ezer 998 koronája volt. Ezen felül ők őrizték egy-két gyülekezeti tagjuk betétkönyveit is. Ezeket a helyzet konszolidálásával, midőn a román megszállás véget ért és helyre állt a rend, visszajuttatták tulajdonosaiknak. 1918 augusztusában újra indul a pénzügyek vezetése. A gyülekezet betéteken kívüli készpénze ekkor 260 korona. A kiadásokat továbbra is megfelelően fedezték a hívők befizetései.. Amíg tudták, tartották a még meg nem szállt vidékekkel, Pécskával, Lúgossal a kapcsolatot, sőt a takarékpénztárból 600 koronát vettek ki 1918 októberében „a román testvérek gyülekezetház építésére." A felekezetet általában mindig is jellemezte, hogy közöttük a nemzetiségi ellentétek nem ütötték föl a fejüket, ez, látjuk, így maradt a háború idején is. A háború még annyiban érintették a gyülekezetet, hogy a szenüket és fájukat rekvirálták, de később ennek az árát visszakapták. A forradalmak alatt különösebb megpróbáltatások már nem érték őket.

190 E nehéz évek vezetője Hári Mihály és Práger Illés voltak. Nem sokat tudunk róluk. Hári 1875-ben már biztosan, Práger pedig 1893-tól a gyülekezet tagja volt. Fontos még Mészáros Mihály is, aki 1919-ben ellenőrizte és aláírásával igazolta a pénztárkönyv rendes vezetését. Összességében tehát egy hatalmas ívet befutott gyülekezet életébe nyerhettünk bepillantást. Sajátosan, de a makói társadalmi viszonyokat vizsgálva egyáltalán nem szokatlanul nagy szerephez jutott, s talán még e szerepnél is nagyobb visszhangot váltott ki ez a kis vallási csoport. Az események fő tanulsága, hogy a város — talán először — befogadta és jelentős teret engedett ennek a korban újszerű, nézeteit radikálisan megvalló, a megszokottól markánsan elütő eszmerendszernek. A későbbiek során — ugyan teljesen más előjellel — még nem egyszer tanúi lehetünk majd efféle folyamatnak Makón. 190 Az adatokat a „A Makói Krisztusban Hívő gyülekezet Naplója" című könyvükből vettük. Ez a második pénztárkönyvük, melyet 1901. január 15-én kezdtek vezetni. M. Naz. It.