A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 3. (Szeged, 2000)

ORBÁN Imre: A nazarénus gyülekezet megjelenése és térhódítása Makón

likusnak, az anyát katolikusnak tartotta, s így nem látta szükségesnek a beavatkozást. Ugyanakkor a család így remélhette a nem kívánt hitoktatás elkerülését, és az 1900. szeptember l-jén iskolássá lett Etelka nevű lányukat az izraelita iskolába íratta. Az igazgatónak, Székely Lipótnak ugyan ügyelni kellet volna a leány megfelelő hitoktatására, de ez valahogy elmaradt. Az itt töltött négy évet a kislány vallástani osztályzat nélkül tudta zárni. A Zeitler család a nazarénusok között szokásosnál nagyobb gondot fordított az iskoláztatásra. Ezért szerette volna, ha a kislány a makói polgári leányiskolában tanul tovább, de a fölvétel vallástani osztályzat nélkül nem volt lehetséges. Ezért az apa, a „nazarénus gyülekezet papja", fölkereste Draskóczy Edét, a makói evangélikusok lelkészét, hogy részesítse a kislányt hitoktatásban. A lelkész erre vállalkozott, és sikerült is a vizsga 1905. augusztus 31-én, ezzel minden akadály elhárult a lány fölvétele elől. A Draskóczy Ede egyik levelében vüágosan leírta készséges magatartásának a célját. Az 1905/6-os iskolai évben „tanítottam a rendes órámon tovább is a vallástanra abban a reményben, hogy Z. E. megösmervén az ev. vallás hitelveit, azt magára nézve kötelezőnek fogja elismerni." A probléma ezzel nem oldódott meg. A lány ugyan előbb megjelent az órákon, de később elmaradt. így elégtelen lett az év végi érdemjegye. A javító vizsgán a kislány azonban jól felelt, így ismét jó osztályzatot kapott. „Ugyanakkor — írja a lelkész- megmagyaráztam neki, hogy nem elég csak ösmerni Kr. Urunk tudományát, hn. asszerint is kell élni s ha az ág. hitv. ev. egyház tagjai közé akar lépni hitelveink szerint le kell tennie a hitvallást, meg kell keresztelkednie, az úrvacsorával kell élnie, mert mindaddig a pogányok közzé tartozik, amíg jelen állapotában marad. * Az édesapa is megjelent Draskóczy tiszteletesnél, de kb. fél órás vita után sem tudtak megegyezni. A hitoktatást ilyen körülmények között, mivel az így céltalan, tovább Draskóczy nem vállalta. A tanfelügyelő az iskola igazgatójához írt levelében azonban azt áhította, hogy a leány, mivel látogatja a hittanórákat, az evangélikusok közé számít. A tiszteletes úr viszont azon a véleményen volt, hogy az órákon való részvétel csak lehetőséget ad, az odatartozásnak cselekedetekben is meg kell nyüvánulnia. Egyértelmű volt a lelkész véleménye: a kislány nem lehet az intézet növendéke „mindaddig, míg ama vallásos szertartásokat nem teljesíti, amelyet a többi növendékek a múlt évben végeztek." A feszültség nem oldódott föl. Miután Zeitler Etelkát beiskolázták, az iskola igazgatója ismét a királyi tanfelügyelőhöz fordult. A tanfelügyelő az evangélikus hittanórákra utasította a lányt. Erre Draskóczy Ede válaszlevelében nagyon határozottan kifejtette, „hogy egy kir. tanfelügyelőnek sincs joga a polg. leányiskola vagy bármely intézet körén belül engem, mint ág. hitv. ev. hittanárt arra utasítani, hogy én róm. kath., vagy éppen pogány növendéket részesítsek hitoktatásban, aki az országos törvényeket figyelmen kívül hagyja; vallásos hitelveinket és azok szerint való életet merőben visszautasítja. " A római katolikus egyház ebben a kérdésben úgy került elő, hogy a vegyes házasságból származó gyermekek szüleiket nemük szerint követik felekezetüket illetően, márpedig az édesanya római katolikus volt korábban. Az eset kényes, hisz mindenki tudta, vallási nézeteltérésről van szó. Ugyanakkor Zeitler a város képviselőtestületének és Csanád vármegye virilis képviselőinek egyik leggazdagabbja volt. Jól menő malommal rendelkezett, köztiszteletnek ör-