A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 2. (Szeged, 1999)
JOBBÁNÉ SZABÓ Enikő: Adalékok a Szeged és Szeged környéki olvasókörökhöz (1867-1944). A körökről a könyvtár-alapítások tükrében
A Kisteleki Népkörben a 4. § meghatározta, hogy nőket elfogadnak könyvtárosnak, de semmilyen joggal nem rendelkeznek. Az alakuló közgyűlésen tisztségviselőket választottak maguknak: elnököt, alelnököt, jegyzőt, pénztárnokot, ellenőrt, könyvtárnokot és választmányi tagokat. Évente egyszer tartottak közgyűlést, ahol a pénztárnokot elszámoltatták az éves bevétel-kiadásról (II. tábla), majd meghatározták a következő év előre látható bevételeit, kiadásait. Minden összejövetelről készítettek jegyzőkönyvet. Rendes éves közgyűlés volt mindenütt, de lehetett rendkívülit is összehívni megfelelő - az alapszabályban meghatározott - esetben. Ezt általában akkor tették, ha megüresedett helyre kellett új tisztségviselőt választani, vagy valami miatt közgyűlési határozatra volt szükség. A körök a helyiségeket rendszerint bérelték. Falvakban, tanyákon általában az egyik tag adta ki a házának egy szobáját, amelyért bérleti díjat fizettek. Ezt általában a századforduló környékén figyelhetjük meg a kisebb jövedelemmel rendelkező köröknél. A gazdagabb, nagyobb vagyonnal rendelkező körök tagjai arra törekedtek, hogy önáüó épületet, saját helyiséget építsenek maguknak, amelyben van egy klubhelyiség, egy könyvtárszoba, és rendszeresen ezekben az épületekben volt a helyi kocsma is. Tápén - Lele József elmondása szerint- 1964-ben Bodó István tanácselnök bontatta le az olvasókör-épületét, amely a vitéztelep szomszédságában volt. 1884-ben alakult a Szegedi Alsótanyai Gazdasági Egyesület, amely 1905-ben hatalmas székházat építtetett, több üzlethelységgel, a Hangya Szövetkezettel, nagyteremmel és vendéglői ivószobákkal. 23 Folyóiratok Néhány szóban említést keü tennem a megrendelt folyóiratokról. 1850-es évek során sok fővárosi lapban számoltak be Szeged kulturális életéről is. 1857-ig sok szó esik ezekben az olvasás iránti közönyről : „ a könyvboltok több vevőt látnak vidékről, mint roppant terjedelmű városunkból; a könyvviteli kettős könyv itt a legkapósabb; a valódi értelmiségterjesztő szervek, főleg a saját áüapotukban eligazodott szerző művei igen gyéren ismertetnek, az erre való értelmi egyletek sem dívnak..." Az anyagi érdekek érvényesítése túlságosan elfoglalja az embereket, emiatt „a legtalpraesettebb irodalmi termék is gyéren kering még közöttük", nincs meg a kellő érdeklődés a magyar nyelvű újságok iránt sem. Míg Vásárhelyen 190 példány magyar, 12 német, Szarvason 266 magyar, 45 német és 2 szlovák lapot járatnak, Szegeden csupán 148 magyar, de 209 német és 29 szerb nyelvű lapra fizetnek elő. Kevés e városban a máshol népszerű Vasárnapi Újság c. ismeretterjesztő folyóirat előfizetője, és így van ez egyéb hasznos kiadványok esetében is - közli 1856-ban a Magyar Sajtóban a csak Csekei néven ismert szegedi tudósító. 24 A Szeged város főispánjának 1920-as irata arról tanúskodik, hogy a város müyen folyóiratokat, lapokat fizetett elő. íme érdekességnek szolgáljon a jegyzék: 1. Budapesti Közlöny 2. Pénzügyi Hírlap 3. Magyar Pénzügy 23 BOKOR István: Móradomb és környéke 52. o. 24 BEZERÉDY István: A könyvkiadás és könyvterjesztés. In: Szeged története 3/2. szerk.: Gaál Endre 982. o.
