A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 2. (Szeged, 1999)

SIPOS József: Földreform, földigények és földosztás 1919 tavaszán

Az itt elmondott tények és adatok azt bizonyítják, hogy a Czeglédy által vezetett 9/56-57-es számú birtokrendező bizottság 10-12 nap alatt - a helyi földigénylő bizottságokkal, illetve választmányokkal együttműködve - a sárbogárdi járásban, a földreform végrehajtásának minden fontosabb feladatát elvégezte. Úgy, hogy lényegében a földet magántulajdonba igénylők és a szövetkezeti formát választó cselédek között sem keletkeztek ellentétek. Ez is mutatja, hogy a törvény e kérdésekre irányuló paragrafusait jól végre lehetett hajtani, ha a szakmai és politikai szándék tisztességes volt. Ugyanez állapítható meg a Faragó Zsigmond által vezetett 9/12-es birtokrendező bizottság működéséről és munkájáról. E bizottságot március elején küldték ki a Pest megyei abonyi járás földigénylőinek összeírására. (Megjegyzem, hogy Újszászon és környékén másik bizottság dolgozott!) A március 15-én az OBT-nak írt jelentésükből megtudhatjuk, hogy a 9/12-es bizottság Abony, Zagyvarékas, Tápiógyörgy, Tápiószele és Tószeg községekben tevékenykedett. Ekkorra befejezték az abonyi igényjogosultak összeírását, ahol kb. 3000-en jelentkeztek, „mégpedig 1500 családi birtokra, 1000 munkásbirtokra, vagy 400 családi háztelekre, és vagy 100 egyéb birtoknemre." A sok jelent kező és a kevés kisajátítandó nagybirtok miatt itt „éles ellentétek mutatkoznak a birtokosok és a választmány felfogása közt. Az előbbiek mindent meg akarnak tartani, az utóbbi pedig semmit se akar nekik meghagyni." A probléma lényegét Faragó Zsigmond így foglalta össze: „A 6 kataszteri (9 magyar) hold megállapított" birtokegységgel az 5400 kh. területen csak 800 családi birtok volna elhelyezhető! Tehát így 700 igénylőt idegen határba kellene utasítani, ami a közhangulatot ismerve a legszilajabb ellenkezésre fog okot szolgáltatni. Emellett az 1000 munkásbirtok, amelynek birtokegysége 3 holdban lett megállapítva, nincs számításba véve... Ezeknek a részbeni kielégítése is csak úgy fog sikerülni, ha a nagy belsőségi területeket sikerül békességes úton megszerezni." Mindezek alapján a jelentés joggal állítja: „Arról, hogy itt 200 holdnál nagyobb birtokokat meg lehessen hagyni, egyáltalán szó sem lehet." A szomszédos Újszász és Tószeg igényjogosultjai pedig „egy talpalatnyi földet sem engednek idegen környékbelieknek..." A bizottság szövetkezetek alakítására irányuló agitációja „némi sikerrel kecsegtet, amennyiben alakulóban van két szövetkezet 25-40 taggal, gyakorlott gazdász vezetése mellett." Végül Farkas Zsigmond úgy ítélte meg, hogy Tószegen, Zagyvarékason, Tópiógyörgyén és Tápiószelén „néhány nap alatt a tárgyalások is sikeresen befejezést nyernek, (...) mert ott elegendő föld áll rendelkezésre. Az FM-ből Kalocsára kiküldött birtokrendező bizottság közreműködésével 1919. március 21-én megállapodás jött létre az érseki uradalom és a helyi földmunkások és kisgazdák között is. Ennek lényege az volt, hogy „a tavaszi kalászosokra nézve és kapásokra, valamint az összes kaszálókra a feles gazdálkodásban" egyeztek meg.

34 Ez igen kedvező volt az agrárproletariátusnak és a szegényparasztságnak! Március elején Balmazújvárosban is megkezdődött a földosztás. Ezt bizonyítja - a korszakkal foglalkozók által jól ismert - korabeli fénykép. Ugyanakkor a téma feldolgo33 A jelentést közli: Dokumentumok az 1918/19-es forradalmak Duna-Tisza közi történetéhez. Bács-Kiskun megyei Levéltár kiadványai III. Kecskemét 1976. A dokumentumokat gyűjtötte: Romsics Ignác és Szabó Csaba. A kötetet szerkesztette, a bevezetőt és a jegyzeteket írta: ROMSICS Ignác. 338-343.p. 34 U.o.: 350-353.p.