A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 2. (Szeged, 1999)

Dr. Lajos KAKUCS: Sigismund Ormos, der Südungarische Historische Verein in Temeswar Und Das Museumswesen im Banat (1872-1919)

1872-1918 im Banat vorgenommenen archäologischen Ausgrabungen). Banatica. Resita 1977. KAKUCS, LAJOS: Citeva aspecte ale activitatii societatii medicilor si naturalistilor reßectate in Congresele tinute in Banat. (Einige Aspekte der Tätigkeit der Gesellschaft der Ärtzte und Naturwissenschaftler im Spiegel der im Banat abgehaltenen Konresse). Tibiscus-Stinte naturale, Temeswar 1979. KAKUCS, LAJOS: Legaturile Societatii de istorie si archéologie din Timisoara eu Academia Romana din Bucuresti. (Die Beziehung der „Gesellschaft für Geschichte und Archäologie" aus Temeswar mit der Rumänischen Akademie aus Bukarest). Tibiscus Istorie, Temeswar 1978. PATZNER, ISTVÁN: Id. Ormós Zsigmond emlékezete. TRET., 4/1895. Temeswarer Museumsarchiv, Fond. 1872-1918. Temeswarer Staatsarchiv, Fond. Sigismund Ormos. KAKUCS LAJOS ORMOS ZSIGMOND, A TEMESVÁRI DÉLMAGYARORSZÁGI TÖRTÉNELMI EGYESÜLET ÉS A BÁNÁT MÚZEUM SORSA (1872-1919) A múzeumi gyűjtemények régtől fogva megkülönböztető sajátossága az, hogy nemcsak kincshalmazok, hanem a közművelődés sajátos intézményei is. Ezek mai román területen található előzményei között tartjuk számon azokat a bánsági régészeti ásatásokat, melyek a XVIII. században kezdődtek és a Bánság egyik fontos történeti hagyatékát szolgáltatták. E gazdag történeti hagyaték a XIX. században fokozatosan a városba áramló kereskedő- és hivatalnokpolgárság érdeklődésének a középpontjába került. Számos olvasókör, kaszinó és egyéb egyesület jelezte, hogy a múlt megismerésének és megértésének szándéka hovatovább a polgárság rétegeit érintő művelődési törekvésekben is megmutatkozott. Ehhez csatlakozott Ormos Zsigmond még buziási magánemberként, aki élénken érdeklődött a bánsági régészeti kutatások iránt, s akit erősen foglalkoztatott a gondolat, hogy ezen kultúrjavakat miként lehetne megőrizni az utókor számára. Többször járt itáliai tanulmányúton, melynek tapasztalatait könyvben foglalta össze, s amiért akadémiai tagságot kapott 1861-ben. 1867-ben kinevezték Temes megyei alispánnak, majd 1869-től főispánnak, de numizmatikai és archeológiai gyűjtései tovább folytatódtak. 1872. szeptember 7-én hivatalosan is bejelentette régi terve megvalósulását, a temesvári székhellyel működő Történelmi és Régészeti Egyesület megalakulását. Bábái között Ormos mellett ott találjuk Szentklaray Jenőt és Deszpinits Pétert. Az egyesület hivatalos célját Ormos gyakorlati kutatások végzésében és az archeológiai leletek megmentésében jelölte meg. A leletmentés egyben azok hozzáférhetőségét is jelentette a szélesebb publikum számára. Ehhez megfelelő helyiségekre volt szükség, melyet kezdetben Bonnanz csanádi püspök, később a megye biztosított saját rezidenciájukban. Ormos azonban egy önálló intézetről, egy igazi múzeumról álmodott. Ezért hívta életre 1879-ben a Múzeumegyletet. A helyi lakosság áldozatkész adakozása és a megye támogatása jóvoltából a terv 1888-ban valóra vált: felépült az új múzeumépület, mely még ma is áll. Az egyesület tagsága 1872-1919 között zömmel egyháziakból, tanárokból, ügyvédekből, újságírókból és hivatalnokokból rekrutálódott. Létszáma a századfordulón 190 főre rúgott, kik zömmel Temes és Torontál megyei illetőségűek voltak. Jelentős kutatások is folytak az egyesületen belül olyan jeles tudósok részéről, mint Leonard Böhm vagy Baróti Lajos, kinek munkássága alapvető fontosságú a Bánság XVIII. századi történetéről. Ezekben főként a bánáti svábok telepü-