A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 2. (Szeged, 1999)

KATKÓNÉ BAGI Éva: Az 1806-ban szerveződött szegedi polgárőrségi századok egyenruházatuk és zászlóik tükrében

Ezen a festményen Máriát a Szeplőtelen fogantatás elemeivel láthatjuk; kígyó a lába alatt, fején csillagkoszorú, az angyalok által felé nyújtott korona. Mindez a mennybevételt fejezi ki. Az eredeti bűn nélküli istenanya győzelmét a halál és a bűn fölött.

14 A barokk korban Máriát napsugarakkal övezve, holdsarlón állva, kisdeddel a karján ábrázolják. (18. fotó.) A 14. fotón Mária felhők között lebegve nyújtja Leopoldnak a koronát a királyság Istentől való jogára utalva. (T.67.34.1.) Zászlószentelés Az elkészült zászlókat ünnepélyes külsőségek között, zászlószentelési szertartás után vehették birtokukba a polgárőrségi századok, mely országosan egységes sorrend szerint zajlott.

15 Megfelelő nagyságú téren felállított imasátor előtt rendben felsorakoztak a századok. A káplár átadta a főtisztnek az összetekert zászlót, amit az oltáron kiterítettek. A lelkész rövid, lelkesítő beszédet mondott, utána a főtisztek és törzstisztek az imasátorba vonultak, csak a kapitány maradt a fegyveresekkel. Mise alatt a fegyveresek karontartott fegyverrel áütak. A mise végeztével a káplár bal térdével az oltár elé térdelt, és jobb térdére fektette a zászlót. A keresztanya a koszorúlányoknak átadta a szalagot, a zászlóra tűzték és a lelkész beszentelte. A szertartás alatt a fegyveresek meghúzott ravasszal álltak. Szentelés után a káplár a zászlót az arcvonal elébe vitte, melyet a fegyveres nép tisztelegve fogadott. Ezután a tanács tagjai és a tisztek kijöttek a sátorból és a „szegezés" következett: A lelkész verte be az első három szöget a zászlórúdba a Szent Háromság nevében; a főbíró egyet vert a király és a királyné nevében; a polgármester mint a polgárőrség ezredese, a főherceg nádor nevében, - aki főkapitánya a nemzeti fegyveres erőknek - szögezett. Az őrnagy az ország és törvényhozó testület nevében. A kapitány a tanács nevében, a segédtiszt pedig a keresztanya nevében vert egy-egy szöget a zászlórúdba; majd a főtisztek következtek. Az őrmesterek és minden századtól két káplár, négy közvitéz, végül pedig több polgár járulhatott a zászlóhoz. Szegezés után a törzstisztek lóra ültek, a többiek a helyükre mentek. Az ezredes átvette a káplártól a zászlót és átadta a zászlótartónak, ezt követően buzdító beszédet tartott, melyet dörgő „Éljen a haza!" és éljenzés zárt be. Ezután az eskü következett: „A mindenható Istenre esküszünk, hogy mi legkegyelmesebb urunknak, apostoli királyunknak V. Ferdinánd O Felségének hívek, minden elöljáróinknak engedelmesek leszünk. Őket tiszteljük, parancsaikat pontban teljesítjük. Városunkat minden alkalomban oltalmazzuk, zászlónkat el nem hagyjuk. Minden szolgálatot éjjel és nappal végbevisszük, a belső csend, rend, bátorság fenntartására teljes erőnket fordítjuk, egy szóval magunkat az előírt szabályok szerint mint becsületes polgárok és jó hazafiak viseljük. Isten úgy segéljen bennünket! Ámen!" A szertartás végeztével a tanácsnokok, a törzstisztek és a lelkész a sátorba mentek, ezt követően: díszsortűz, ima, térdeplés után a századok rendben elvonultak. 14 Keresztény Lexikon + BÁLINT Sándor: i. m. 15 ce.535. Szeged Somogyi Könyvtár; Zászlószentelési javaslat.