A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 2. (Szeged, 1999)

MURÁDIN Jenő: Vágó Gábor (1894-1968)

című szobra, mely merész tekintetű férfit ábrázol, az archetípusa ezeknek az elképzeléseknek. Érdekes, hogy már a korabeli kritika is fölfigyelt a szobrász ilyen irányú igazodására. Kőmíves Lajos tanulmánya (Erdély jelenkori művészetét összegező, 1937-ben kelt írása) nagyon is ráérzőén mutatja be Vágó pályaalakulását, s figyelmezteti a veszélyekre. „Patetikus egyéniség, a szónak igazi jelentésében, ez műveiben ugyanolyan őszinteséggel nyilatkozik meg, mint életében. Ennek a pátosznak van valami vallásos, spirituális jellege. Minden alakját felnagyítja, nemcsak külső méreteiben, hanem pózaiban is. Ebben a megcsinálási-módban még nem lenne semmi hiba, ha megtestesített alakjaiban nem egy kész eszményt, hanem magát az emberi valóságot ábrázolná. Vágó Gábor éppen azzal szűkíti meg kifejezési határait, hogy figurái vagy a »fenseg«, vagy a »jóság«, a »férfibüszkeség«, az »akarat«, a »hosiesseg«, az ellágyuló »gyengédség« pátoszát viselik magukon. Ünnepi magatartásukban, a léleknek egy kivételes állapotát viszi bele szobraiba, holott az életnek és a léleknek egyszerű hétköznapjai is vannak. Rodin például Balzac szobrát hosszú hálóköpenyben ábrázolta, de ezt a felfogást mégis az teszi démoni erejűvé, hogy Rodin a munka önkívületi lázában fogta meg és lehelte agyagba a Balzac-i lényeg szuperlatívuszai"

19 Ha az egyházművészetben a szobrásznak ez a törekvése megfelelt a korabeli elvárásoknak, vüági jeüegű munkáiban már sokkal kevésbé. Inkább az ettől eltérő megoldások vezették eredményre. Hyen alkotása a Kós Károlyról 1934-ben készült portré. Ezen a szobron életes modeüáltsággal hozta emberközelbe az erdélyi szellemi élet vezetőjének alakját. E művek közé üleszkedik a rejtőző Szent-Györgyi-képmás, Majláth Gusztáv, Mécs László, Sík Sándor szoborportréja. Az újklasszicizmus, pontosabban a római iskola hatása erősödik föl újra az 1940-es években készült alkotásain. Ennek kitűnő példája a Szegeden készült művek között Szent Margit magyar királylány 1943-ban mintázott szobra. Bizonyosan Aba Nóvák Vilmos hatott rá, kinek munkáit Szegeden közvetlen közelből ismerhette meg. A királylány márvány szobrának megnyújtott gótikus alakjában Vágó messze fölülmúlta korábbi naturalisztikus és részletező egyházművészeti munkáit. Az idő kellő távolságából tekintve azt mondhatjuk, bármihez is fogott ez a rendkívüli termékenységet mutató szobrász, elgondolásaiban hitének ereje vezette. Élete, munOA kálkodása - ahogyan egyik méltatója írta - „állandó pünkösdi lángolás volt." Iparművészetét is, miként szobrászatát az anyag feltétlen tisztelete és a technikai tudás, a míves megmunkálás jeüemezte. Nem egyszer követ és fémet dolgozott egybe szobraiban, s a középkori ötvösök céhes igényességével mélyedt el a nemes anyagok, fémek megmunkálásában. Tudott trébelni, követ foglalni, ismerte a zománc-technikákat. Kelyhek, szentségtartók, keresztelő medencék, örökmécsesek, gyertyatartók kerültek műhelyéből Magyarország és Erdély templomaiba. Műtárgy- és szoborrestaurálásra is vállalkozott. Körültekintő gonddal, ingyen munkával és a maga költségén állította helyre Fadrusz János feszületét, melyet alkotója az épülő Fogadalmi templomnak ajándékozott, s ma a dóm Szent Geüért oltáránál áü. A szobrász Vágó Gábort - nagyon ráülően - ez az etikai hozzááüás jellemezte. 19 KŐMÍVES Lajos: Képzőművészet. In: Metamorphosis Transsylvaniáé. - Szerkesztette GYŐRI ILLÉS István. Cluj, 1937. 66.1. 20 BÁLINT Sándor: Vágó Gábor halálára. Új Ember, 1968. máj. 19.