A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 2. (Szeged, 1999)

PÁL József: A szegedi Boromei Szent Károly irgalomház története (1929-1951)

Egyházmegyének adandó át. A püspök felszólítja Polyákot, hogy e pont végrehajtása érdekében létesítsen alapítólevelet, és írassa át az ingatlant. Másrészt elmondja véleményét azzal a fölmerült kéteüyel kapcsolatban is, hogy Polyák Károly igénybe veheti-e az intézeti raktárból a természetbenieket, a szerződés 10. pontjában megadott élelmezés fejében. Hamvas püspök véleménye: „E kétely eldöntésénél, mint mindenben a szerződéshez keü igazodni, amely pénzbeli megtérítésről szól, megszabva annak nagyságát, arra az esetre, ha az élelmezést Nagytisztelendőséged természetben nem venné igénybe." (Ugyanott) Magyarán mondva, tehát Polyák vagy ott eszik, vagy pénzt kaphat ennek fejében, de a raktárból élelmiszert nem vihet el. A püspök dec. 1-én keltezett levelében bízza meg Halász Pált a hivatalos átadás lebonyolításával. Az intézet átadásának lényegét a következőképpen fogalmazza meg Halász Pálnak: „A Szent Vincés nővérek rendje és Polyák Károly szegedi hitoktató között szerződésüeg megállapított egyeszség jött létre, melynek 2. pontja értelmében a Boroméi Szent Károlyról nevezett Irgalomházat az alapító hitoktató úr nevezett nővéreknek átadja, éspedig akként, hogy ennek ingó és ingatlan vagyonából egy alapítvány létesül, melynek tulajdonosa a Csanádi Egyházmegye lesz, kezelője pedig az említett irgalmas nővérek." (Ugyanott) Halász Pált azonban valamüyen oknál fogva Polyák Károly és az irgalmas nővérek nem várták meg az átadással, hanem dec. 5-én lebonyolították azt. Az átadási jegyzőkönyvet Polyák Károly, Szántó Benedikta az intézet főnöknője és Imre Lucia az irgalmas rend magyarországi rendtartományának helyettes főnöknője írta alá. Szántó Benedikta főnöknő dec. 7-én értesítette a püspököt az átadás megtörténtéről, és kérte, ne küldje ki az intézetbe Halász Pált. Az átadás idő előtti, sebtében történő lebonyolítása, bizonyára kétségeket támasztott a püspökben, mert dec. 9-én kelt levelében utasította Halász esperest, hogy „bár a főnöknő jelentése szerint dec. 4-5-én az átadás megtörtént, mégis menjen ki, nézzen bele az iratokba, és mint az átadáshoz kiküldött püspöki biztos, írja alá." Polyák Károly dec. 11-én válaszol a püspöknek arra a fölszólítására, hogy rövid időn belül készítsen alapító okiratot, és az ingatlant írassa át alapítványként a Csanádi Egyházmegyére. Közli a püspökkel, hogy az alapító levelet - a későbbi viták elkerülése végett - családja érdekelt tagjaival is alá keü íratnia. Mivel ezeknek az alapítvánnyal kapcsolatban leginkább érdekelt része Zentán lakik, velük jelenleg nem tud kapcsolatot létesíteni, és így a közeljövőben nem írathatja alá az oklevelet sem. Egyrészt ezért késik a telekkönyvi átírás is, másrészt azért, mert - ahogy ügyvédjétől értesült - kétszázezer pengőre rúg az átíratási költség, és ezt az összeget a jelenlegi anyagi helyzetben képtelen kifizetni. Végezetül egy személyes momentummal is igyekszik indokolni az alapítás benyújtási határidejének kitolását: „Legyen szabad mély tisztelettel azt is kérnem, hogy az alapító okiratot jövő évi okt. 17. napján nyújthassam be, amely nap váratlanul elhunyt édesatyám halálozási napja. Ezzel atyám iránt való fiúi kegyeletemet óhajtom kifejezni, mint akinek hagyatékából és emlékére alapítottam az Irgalomházat." (Ugyanott)