A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 2. (Szeged, 1999)

FÁRI Irén: Szegedi betyárfényképek

ríteni. Utóbb már nem is úgy tekintették, mint valami rabot. A várban napközben szabadon járt-kelt, sőt a konyhaszolgálathoz is be volt osztva.

46 0 volt tehet a gazemberek Efialtesze s amiként a perzsák megjutalmazták a thermopilei árulót, őt is szépen honorálták. Nem ítélték halálra, életének megkegyelmeztek és LUavára

47 került. Hanem az enyhe és kedvező ítéletben része volt annal a fiatal fiskálisnak is, akire a védelmet bízták s aki valóságos bravúr dolgot hajtott végre. Elismerték azt az akkori kartársak, az akkor legtekintélyesebb jogászok, akik ezen monstre-perben mind részt vettek. Az a hitvány ember pedig, aki tulajdon czimboráit, kenyeres pajtásait, Német György és Bodri Pétert oly gyalázatos módon tudta elföldelni, nem volt bátorsága a haláüal szembe nézni. Félt, remegett és egyre könyörgött, hogy csak az életének kegyelmezzenek.

48 Még védő ügyvédjét is azzal biztatta: „csak jól nézzen a tekintetes úr utánna, mert ha megszabadulok és kisegít az isten, olyan négy pejt állítok a tekintetes úr udvarába, hogy ő felségének sem lesz különb." Reizner írása és a témáról ezekben az években Szegeden sorban megjelenő ponyvaregények - Betyárlegendák, Sötét idők, Rózsa Sándor és bűntársai Ráday gróf ítélőszéke előtt - azt mutatják, hogy egy emberöltőnek keUett eltelni ahhoz, amíg azt a megrázkódtatást, amit a királybiztos működése okozott, sikerült földolgozni. A kiegyezéssel konszolidálódott politikai viszonyok megkívánták az abszolutizmus örökségeként kapott nehéz teher: a teljesen szétzüált köz- és vagyonbiztonság megteremtését, a korrupt és kompromittálódott hivatalnokok cseréjét. Ezt kíméletlen eszközökkel, de hathatósan hajtotta végre Ráday Gedeon az Alföldön. A betyárok, akik a bújtatott szegénylegényekből profi bűnözőkké váltak (ebben az időben már vonat- és postarablás, kasszafúrás is szerepelt az újságok címlapjain) méltán kerültek, nemcsak a hatalom által üldözötten, hanem a közvélemény által is kitagadva a társadalom peremére. A közrendészet területén a modernizálás megkövetelte a vármegyei hatáskörbe tartozó, idejétmúlt pandúrság helyett az országos, központüag irányított és felszerelt csendőrség felállítását. Az 1880-as évek elején megszervezett új közbiztonsági szervezet a polgári viszonyok kifejezője lett. E fájdalmas átalakulási folyamat emléke a múzeumunkban őrzött fényképsorozat. 46 Edvi Illés is emlékezett Bajdor „vékonybörűségére" és arra, hogy ezért különleges bánásmódban részesült, konyhai szolgálatra osztották be. Rózsa Sándor első cellatársát nem nevezi meg, ennyit ír róla: Rózsa Sándor miután besétált a várba és lefogták „A Zwingerben megkapta a legjobb cellát, rabtársul pedig a legkülömb legényt. Kapcabetyárt nem türt meg maga mellett, aki vele volt, annak jeles betyárnak s emellett szolgálatkész és ügyes embernek keUett lennie, ki mindenben kezére járt." Ha valóban Bajdor volt a cellatárs, Rózsa Sándor egy idő után gyanút foghatott mert - folytatódik a történet: „Egyszer kifogása volt börtöntársa ellen s különb embert kért." Azt mondta „Nem tetszik a pofája." Laucsik teljesítette a kérést és szegedi fogsága végéig Halász Podusa Pál hírneves rablót tette mellé. Edvi Illés 1923. 47 Illava: Trencsén megyében a Vág folyó melletti magaslaton alakították ki egykori kastélyból ill. zárdából. A hét országos fegyintézet közül ide a legsúlyosabb büntetésre ítélteket vitték, akiket tíz évnél hosszabb időre zártak el. Búvár 1870. 66. 48 SzH 1872. szeptember 20.