A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 2. (Szeged, 1999)

MARJANUCZ László: Szeged társadalma és népességfejlődése a 18-19. században

ügyi segélyezése: 1861-ben 500 Ft., 1875-ben 1000 Ft. pénzügyi támogatás jutott egy izraelita leányiskola felállításához. De pl, az 1872-re már különvált ortodox hitközség saját felállítandó iskolájában alkalmazandó tanító részére kért „fizetést és segélyt a közpénztár rovására" elutasították a népoktatási törvényre hivatkozva. Míg a neológ közösség iskolájának építéséhez igényelt 200 000 téglából 15 000-et megadott a szegedi törvényhatóság. Kétségtelen, hogy az állami és önkormányzati „semlegesség" jegyében tett intézkedések kontinuitást mutatnak az abszolút időszakhoz képest, azzal a nem elhanyagolható különbséggel, hogy 1868-ig a potenciális politikai veszélyeket magában rejtő világias vallási irányzattal szemben az állam pártfogásába vette a zsidó hagyományok ápolását hangsúlyosan vállaló magániskolák ügyeit. Még a tanács is „bizonyítványt" adott ki arról, hogy a szegedi zsidóság „pártütő" magatartást nem tanúsított a forradalom alatt."

96 E minősítésre alapozva kérte a hitközség elöljárósága még 1849-ben az állam közbenjárását annak érdekében, hogy a zsidó szülőket kötelezzék „gyermekeik köztanodába" való beíratására, illetve tütsák meg a községi felügyeleten kívüleső magániskolák felállítását.

97 Lőw Lipót idekerülése annyiban változtatott a helyzeten, hogy az irányított, helyi hatalom hatáskörébe tartozó ügyekben Szeged általában támogatta a „Mózes vallású" városiak törekvését (külön temetőhely kijelölése számukra a Palánkban, az Izraelita Cultus közösség és Komasági Egylet rendszeres segélyezése stb).

98 Ugyanakkor az állami hatóságok nyomására a tanács kénytelen volt pl. iskolai ügyekben a fenntartásokat és különbségeket erőteljesebben konzerváló héber magániskolák javára dönteni. Vagy, az egyébként „politikailag kifogástalan" főrabbi, Lőw Lipót által szerkesztett újságok „politikai, vallási és társadalmi kérdések fejtegetéseit" hivatalból bírálni, s a szerkesztőt az érvényes rendszabályok betartására inteni.

99 Az egyház végül is az iskolák szekularizációjának álláspontjára helyezkedett, 1875-ben felekezeti iskoláit községiekké nyilvánította. Eddigi fejtegetéseinkből kitűnik, hogy Szegeden a keresztény egyházak mellett igen erős izraelita hitfelekezet is működött. Polgári körülmények között már egyikük sem élvezhette a lelki gondozás monopóliumát, ugyanakkor épp e katolikus és zsidó hitfelekezet mutatott legjobb példát arra, hogy az elvilágiasodás közepette hogyan képes az egyház egyesületi, kulturális és egészségügyi szervezetein keresztül a társadalmi kohézió folyamatát befolyásolni. Részben már érintettük, s később a demográfiai mobilitás vizsgálatánál ismét utalni fogunk rá, hogy a religio modern értelemben egy átfogó „rétegközi" társadalmi háló, mely képes volt eltérő szociális törekvések ideiglenes integrálására. A szegedi egyházak vizsgálatánál — az empirikus állapot felmérésén túl — az a cél vezérelt, hogy képet alkothassunk a modernizációval szembekerülő hitfelekezetek korrekciós készségéről, belső változásairól, megragadjuk e változások polgári tartalmát. Utóbbit általában negatív jelenségként kezelték a tételes vallás hivatásos képviselői, hisz 95 KCsmL. Szeged város Törvényhatósági Bizottsága Közgyűlésének iratai. (Kgy. jkv.) 101/1883. 96 KCsmL. Tan. jkv. 594/1849. 97 CsmL. Tan. jkv. 2056/1849. 98 CsmL. Tan. jkv. 4994/1861. 99 CsmL. Tan. jkv. 39/1863.