A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 2. (Szeged, 1999)

T. KNOTIK Márta: A Csongrád megyei fényképészet fénykora (1880-1896). Első rész: Szeged

mek között átlósan futó mondatszalagon: „Letzter és Keglovich ezelőtt LETZTER és TÁRSA SZEGED", a köztes helyeken „FÉNYKÉPÉSZET és FESTÉSZETI MŰTEREM Kölcsey utcza 8. sz. A »PROFETA« SÖRHÁZ mellett. Utánzás tilos. Utánrendelésnél kéretik a számot megjelölni." (49. kép). A versót ismerjük a készítő megjelölése nélkül (3-7.) és jelzésével is (8-35.). Harmadik c. versóján, melyet 1889-től használt a többi érem meüett ott látjuk az új párisi bronzérmet. Szövege az előzőnél leírtakkal teljesen megegyezik, csupán elhelyezésükön változtattak (51. kép). Ismerjük készítőjének jelzése nélkül (42-45.) és jelzésével is (36-41, 46-59.). Fényképei: Az előlapok változatosak. A vastag kartonok rézsútos széle és a fölirat arany nyomású, a sarkok szögletesek vagy lekerekítettek. Az a. verzós kartonok négyzet alakúak, 10.5x10.5 cm-esek és előlapjuk fölirat nélküli. A b. verzós kartonok előlapjának egyrészén (VII.) csontszín alapon, a kép alatt balra „Letzter és Keglovich", jobbra „SZEGEDEN" a fölirat (3-6, 8-22.). A többin (XX.) fehér alapon a díszes fölirat (7,23-35.) „Letzter és SZEGEDEN Keglovich" L K monogrammal, virágos keretelésbe fogva (50. kép). A c. verzós kartonok előlapjai (VII, XX, 36-41.) fehér alapon újabb lendületes rajzú fölirattal bővültek (42-56.). A kép alatt balra „Letzter és Keglovich", jobbra „SZEGEDEN" (52. kép). Az új előlapok divatja közel sem ad olyan elegáns külsőt a képeknek, mint az 1880-as évek első felében. Fényképei közül a Prokisch házaspár díszmagyarba öltözött alakját csodálhatjuk leginkább, pár év múlva üyen ruhákban ünnepelték a müleniumot. Városképei a már kiépült Szeged palotasorait örökítették meg (18-21.). A cég 14 darabos városkép-összeállítását (66.) 1889-ben Kovács János közölte Szeged Tájékoztató-ismertetésül című kiadványában (21. old). Nagyméretű 40*50 cm-es Munkácsy és Tisza fényképét 56*66 cm-es vastag karton keretezi, melynek jobb alsó sarkára nyomtatott papírcsíkot ragasztottak háromsoros magyar: „LETZTER és KEGLOVICH fényképészet és festészeti műterme SZEGEDEN" és ennek német szövegével.

154 Ugyanennek 54*61 cm-es aquareüjét Keglovich sajátkezűleg írta alá. 1. Aigner Adél és Mundrusz Olga, mell, 2. Treitz testvérek derékig, 3. Vorsikovsky, álló, bokáig, 4. Vorsikovsky, álló, bokáig, 5. Női képmás mell, 6. Török gyerekek, álló-ülő, egész, Qtabinet) 7. Leányka képmás, ülő, bokáig, (boudoir) 8. Kislány képmás, álló, térdig, 9. Gyermek képmás, ülő, egész, 10. Wéber Miklós, derékig, 11. Női képmás, derékig, 12. Szekerke Lajosné, csípőig, 13. Magarasevits Leontin, álló, egész, cégj. a. (mgt.) 14235 cégj. a. (MFM 92.25.15) T.20254 VII. cégj. b. (SK) T. 13830 VII. cégj. b. (SK) T.13831 VII. cégj. b. (MFM 82.169.6) T. 12408 VII. cégj. b. (mgt.) T.20208 XX. cégj. b. (MFM 85.22.3) T.15055 VII. cégj. b. (mgt.) 30742 VII. cégj. b. (MFM 82.177.18) T.13975 VII. cégj. b. (MFM 82.177.42) T. 13974 VII. cégj. b. (SK) T.13829 VII. cégj. b. (MFM 92.15.9) T.5853 VII. cégj. b. (mgt.) T.22812 154 1922-ben Kállay Albert ny. főispán hagyatékából került a múzeum gyűjteményébe.