A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 2. (Szeged, 1999)

TÓTH Ferenc: Névay Lajos alkotmányos küzdelme 1905-1906-ban

rabontok, jó éjszakát címmel jelent meg a vezércikk, amelyben a felelős szerkesztő an­nak adott hangot: „Szomorú való, hogy az ország egyetlen vármegyéjében se garázdál­kodott ennyire az önkény, mint éppen minálunk." Návay Tamás főispán székfoglaló beszédében hitet tett a törvényesség betartása mellett: „Ünnepélyes ígéretet teszem megyénk közönségének, hogy első perctől fogva azon egy célt tűzöm ki magam elé, hogy az ellenőrzésem alatt álló közigazgatásban ál­landóan megvalósítva lássam azon minden igazán jó közigazgatás fő kellékét, hogy ugyanis minden ügy elintézésénél csakis a fennáüo törvények és rendelkezések szigorú betartása szolgáljon irányadóul és egyszer s mindenkorra ki legyen küszöbölve a köz­igazgatás köréből a személyes, politikai vagy bármi más irányú meüéktekintetek érvé­nyesülése. Tudom én azt is és tudja mindenki, hogy a főispáni áüás politikai feladatok­kal is jár, azonban ténykedésem ezen részét állandóan és szigorúan el fogom választani közigazgatási teendőimtől ..." 19 Ugyanezen a közgyűlésen Návay Lajos visszatekintett az alkotmányos küzdelemre, amelyből „Csanád vármegyére az oroszlánrész jutott, alig volt törvényhatóság, mely annyira érezte volna az abszolutizmus romboló hatását." Hálatelt szívvel emlékezett meg a megye tisztikaráról. „Soha tisztikar érdemesebbé nem tette magát bizalomra. Ki­áUotta a tűzpróbát. Hű maradt esküjéhez, megfelelt a törvényhatóság parancsának, s ők maguk megelégedéssel láthatják, hogy magatartásukért az egész nemzet tiszteli őket." Az abszolutizmust kiszolgáló tisztviselőkkel szemben „engem nem vezérel a bosszú, azonban azt hiszem, hogy köztünk s ezek az alakok között örökre szétszakadt a kapcsolat, mert azok, akik kezet emeltek az alkotmány szentsége s a törvényhatóság au­tonómiája eüen, elveszítették a jogot, hogy az alkotmányosság tiszta zászlaja köré cso­portosulhassanak." 20 A darabont-kormány pünkösdi királyságának kárvallottjai lettek a szociáldemokra­ták is, akik az általános választójog reményében szövetségesei lettek Kristóffy József politikájának. Návay Lajos nem elégedett meg helyüeg a tapasztalatok levonásával, a lefolyt küz­delem megszívlelendő tanulságairól két terjedelmes föliratot intézett a képviselőház­hoz, melyekben a közszabadságot fenyegető veszélyekre alkotmányos biztosítékok ki­építését szorgalmazta. Fölhívta a figyelmet, hogy a megyék látszat-önkormányzattal rendelkeznek, mégis a bennük lévő intézményes erőnél fogva képesek voltak alkotmányvédő hivatásukat teljesíteni. Fölszínre került a törvényhatóságok működési módját, jogkörét és köte­lességét tartalmazó törvény hiányossága. „A lefolyt alkotmányválságban az abszolút kormány egyik fő ereje azon királyi jog gyakorlásában rejlett, hogy a parlament folyto­nosan elnapoltatott, s így meggátoltatott abban, hogy akár nyütan bizalmatlanságot szavazva azt lemondásra kényszerítse, akár hogy törvénytelen tényeiért azt felelőségre vonhassa." A törvényhatóság a kormány és közte fölmerült vitás kérdésben a képviselő­házhoz fordult orvoslásért, de a parlament elnapolásával a törvényhatóságok a kor­mány kényének ki voltak szolgáltatva. Az abszolutisztikus kormány a törvény hézagot a maga javára használta ki. Javasolta, hogy az inparlamentáris kormánnyal szemben a törvény a törvényhatóság akaratát tegye hatályossá. 19 CSML CSM 1906. k.gy. 132. 20 CSML CSM 1906. k.gy 120.

Next

/
Thumbnails
Contents