A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 2. (Szeged, 1999)

MARJANUCZ László: Szeged társadalma és népességfejlődése a 18-19. században

Szeged népességének etnikai és vallási megoszlása: 1850 évi 1890 évi 1910 évi Megnevezés: fő % fő % fő % Magyar 46190 91,18 82260 96,04 115270 96,70 Német 890 1,70 2181 2,66 2528 2,10 Szlovák 587 1,10 175 0,20 347 Szerb-horvát 487 0,90 404 0,40 319 Izraelita 2093 4,10 4731 5,52 Román , 219 0,25 232 Egyéb 324 R. katolikus 29248 91,55 77901 91,04 102529 86,90 G. keleti 253 0,79 566 0,66 738 Ag.h.evang. 75 0,23 470 0,55 1773 1,50 Református 93 0,29 1579 1,84 5443 4,60 Izraelita 1991 6,23 4731 5,52 6954 5,80 A magyar lakosság szembetűnően magas részarányával mindhárom vizsgált évben lépést tartott a katolikus vallást követők 90 %-ot meghaladó tömege. Bár az 1850. évi népesség-felvételhez viszonyítási alapként használt 58-as összeírási ív jelentős katolikus tömböket (Rókus, Alsótanya) hagyott ki a vizsgálat köréből, ez a nem-katolikusok népességén belüli súlyarányos helyzetét alig befolyásolta. Ezért is állapítható meg a katolikus és magyar lakosság nagyfokú egybeesése. Míg az izraeliták 6,23 %-os részesedése az összlakosságon belül csak az 1858-as csonka-népességhez viszonyítva jelentett ilyen magas arányt, tényleges súlyuk 4,5 % körül mozoghatott. Figyelemre méltó, hogy a németség és szlovákság közel 3 %-os népesség-jelenlétéhez képest a protestáns hitfelekezetek igen csak alacsony százalékot képviseltek (0,5 %). Ennek magyarázatát az említett etnikumok többségének katolikus hitével, illetve a zsidók nyelvi besorolási gyakorlatával magyarázhatjuk. Ti. a zsidóság több társadalmi csatornán zajló asszimilációja ellenére jelentős volt még azon izraeliták száma, akik német anyanyelvűeknek vallották magukat. 1890-re már olyan állapot rögzült, amelyet Reizner ugyan „kizárólag a faj propagationális erejére" vezetett vissza, de amely valójában a polgárosodás társadalmi funkcióinak kiváló működésére utalt.

67 Fontos asszimilációs jelzésnek kell tartanunk a magyar nemzetiség 96 %-os arányát, amivel szemben a katolikusok 91,04 %-ot képviseltek. Viszont a szlovák és szerb népesség csökkenése ellenére stagnált a görögkeletiek, illetve nőtt az evangélikusok száma. Előbbi a román lakosság gyarapodásával, utóbbi a né67 REIZNER János: Szeged és Délmagyarország. Szeged, 1895. 7. p.