A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 2. (Szeged, 1999)

TAKÁCS József: Szeged új toronyórái és mestereik (1806-1883)

4. A toronyban levő harang súlya kb. 15 métermázsa. 5. Az óra felállítása a vállalkozó feladata; az állványozásról és a kőműves munkák elvégzéséről azonban a város fog gondoskodni. 6. Az órának 1883. szeptember 10-ig

320 üzemképes állapotban keü lennie. Késedelem esetén a vállalási összegből naponként 20 Ft kerül levonásra. 7. A megkövetelt jótáüási idő: 3 év. 8. A vállalási összeg 10%-át

321 egy évig visszatartják. „Az ügy rendkívüli sürgős lévén - így zárul a felhívás - felkérjük, hogy ajánlatát f. évi július 16-ig Szeged város tanácsa czímére beküldeni szíveskedjék."

322 Az ajánlattételre felkért személyek között nem találjuk ott az újvidéki Mayer Károlyt, noha nyomtatott árjegyzékét, referencialistáját és egy toronyórájának nézeti rajzát - minden valószínűség szerint még az év első felében - eljuttatta Szegedre. Ki volt Mayer Károly és mi lehetett meüőzésének oka? A rá vonatkozó legkorábbi feüelt dokumentum szerint 1862. február 18-án a királyi biztos városi képviselővé nevezte őt ki Újvidéken, ám Mayer „ezen hivatalt idő hiánya miatt" nem váüalta el, s maga helyett más személy kinevezését kérte. Minden bizonnyal lakatos iparának gyakorlásával volt elfoglalva. Újvidéki műhelyét - későbbi keltű, nyomtatott cégjelzéses levélpapírjainak tanúsága szerint - 1844-ben alapította. Építkezései jó anyagi előmenetelére utalnak: 1865 nyarán öt szobás sarokházat kezdett építeni. Az épület egy-egy szárnyának hosszúsága 10 1/2 öl volt.

324 18 79. június 6-án a 2017. szám alatti házának műhelyekké való átépítésére kapott építési engedélyt. A „Bau Plann" alapján a két műhely együttes alapterülete mintegy 90 m

2 lehetett.

325 E beruházásra korábbi sikerei (is) ösztönözhették: 1875-ben az újvidéki iparműkiáüításon aranyérmet, az 1876 évi szegedi kiállításon bronz érmet Ítéltek neki „haladást tanúsító toronyóráiért".

326 A Szegedre eljuttatott - német nyelvű - referencialistáján az áü, hogy addig (ti. a lista kb. 1880 táján történt kinyomtatásáig) mintegy 200 toronyórát száüított Magyarországra, Erdélybe, valamint Horvátországba, Szlavóniába és Boszniába. 1885 táján 6 munkást foglalkoztatott és évente mintegy 30 toronyórát áhított elő.

327 Öntöttvas állványú toronyórái között voltak hagyományos és új szerkezetűek; 320 A kéziratban eredetileg szept. 15. szerepelt, de utóbb - más kézírással - kijavították. 321 Az eredeti változatban a 10% helyett 1/6 rész szerepelt. 322 A városháza új toronyórájának készítésével összefüggő iratok túlnyomó többsége az alábbi fondban található: CsML. IV. B. 1406. Fasc. 7428/83. 323 AGNS. Ein. 1862. Nro. 82. - Az irat másolatát az AGNS. volt szíves rendelkezésünkre bocsájtani. 324 AGNS. pol. 2467/1865. 325 AGNS. pol. 101/1879. - Az átalakított épület nem azonos a már említett sarokházzal! 326 Mindkét érdemérem fakszimiléje - a CsML. már említett fondjában levő - nyomtatott árjegyzékének fejlécén jól látható. Lásd még: Emlékkönyv 1876. 336. old. -t. 327 Katalógus 1885. 274. old. - Az Országos Iparegyesület 1885-ben „jeles ipari képességért" adományozott Mayer részére ezüst díszérmet. E kitüntetést megkapó személyek a saját szakmájukban „jeles mesterinek számítottak. {Geüéii 1892. 566. és 562. old.) 1887-ben Mayer Károly kiállítóként vett részt a Szolnok-Doboka megyei Gazdasági Egylet által Désen megrendezett termény-, állat- és iparkiállításon, ahol érdemérmet kapott. A kitüntetést 1888. április 12-én vette át Újvidéken a főispántól. (AGNS. Közgyűlési jegyzőkönyv. 1888. ápr. 12. Nro. 35.) 1890-ben székhelyét áttette a fővárosba. (BFL. LX. 247. 36/48. köt. 58. old. 145. sorszámű bejegyzés.) 1894 évi adat szerint műhelye „gőzerő berendezéssel" volt ellátva. (Azon év januárjában megjelent hirdetését a Kalocsai Főszékesegyházi Könyvtárban találtuk, egy könyv befedésére használt - eddig nem azonosított - újság lapjának fennmaradt töredékén.) 1895. március 28-án a Budapesti Órás Ipartestület előljárósági taggá választotta. (BFL. IX. 247. 36/3. köt. 1895. márc. 28. Nro. 9.) 1896-ban a milleneumi kiállításon „versenyképességért és jó munkáért"