A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 2. (Szeged, 1999)

TAKÁCS József: Szeged új toronyórái és mestereik (1806-1883)

formátus templom számára, miáltal „az épület külcsínja felette emelkednék, másrészt a Közönségnek az óra mutatásával nem kevés szolgálat tétetnék".

312 A mérnöki hivatal - Tóth főmérnök által fogalmazott és aláírt - szakvéleménye azonban rámutatott e felajánlás képtelen voltára, hiszen az órát azért kellett a rókusi toronyból eltávolítani, mert rendeltetésének már nem felelt meg, „és mint olyan, értékét vesztette".

313 Ilyen előzmények után a tanács február 16-án hozott döntésével a szerkezet Nigrényi Pál tulajdonába került. Nigrényi épület- és műlakatos épp az előző év nyarán tette közzé, hogy Margit utca 14. szám alatti lakatosüzemét „gyárilag " berendezte és „mindennemű lakatos munkák nagybani gyártására" vállalkozik.

314 A birtokába került órát nyüván ezek egyikéhez használta fel nyersanyagként. Az 1879-es nagy árvíz súlyosan megrongálta a régi városháza épületét, ezért átalakítására a tanács 1881. október 26-án pályázatot hirdetett. A tervbíráló bizottság 1882. március 5-én Lechner Ödönnek és Pártos Gyulának itélte az első díjat és az új városháza felépítésére szóló megbízatást.

315 A régi „városi széképület lerombolása Május hó 16-án kezdődött meg".

316 A torony bontása június 1-én vette kezdetét, miután „levették százados helyéről" a toronyórát,

317 melyet azon év végén kijavítva és megtisztítva a rókusi templom tornyába szereltek fel. A városi toronyórák kezelésének vállalatba adása tárgyában 1882. november 24-re meghirdetett versenyre egyedül pályázó Brauswetter János azzal indokolta 600 Ft-os ajánlati árát, hogy „ a jövő évre a rókusi toronyóra is már felhúzandó ületve eüátandó lesz; de sőt az új városháza tornyán az óra készen és épp úgy mint a többiek eüátandó lesz".

318 Brauswetter a megbízást - egy évre - a november 30-i tanácsülés jóváhagyásával meg is kapta, ám az új óra készítésére vonatkozó ajánlati felhívás kiküldésére csak a következő év nyarán került sor. A címzettek Auer József és Brauswetter János helybeli és Henszler János budapesti órások, valamint Emü Schauer bécsi és Wühelm Stiehl speisingi toronyóragyárosok voltak. A száüítási és felállítási feltételeket is tartalmazó ajánlati felkérés fennmaradt nyers fogalmazványa alapján ismerjük a városháza építési bizottság által, az órával és a száüítóval szemben támasztott igényeket, melyek az alábbiak voltak: 1. A száüítandó toronyóra ingaóra legyen, függyősúllyal, 24 órai felhúzási idővel. Üsse a negyed- és egész órákat. Négy számlapja tükörüvegből készüljön, 150 cm-es átmérővel. (Légszesszel való megvüágításáról a város fog gondoskodni.) 2. Az óra súrlódásnak kitett alkatrészei acélból legyenek, a (sikló-)csapágyak és a (fogas-)kerekek sárgarézből „alkotandók". 3. Az óra szerkezetének egy - már meglevő - holdáüást mutató gömböt is mozgásba keü hoznia. 312 u. o. Nro. 1465/85 313 u. o. Nro. 2908/85 - Az irat dátuma: febr. 11. 314 Hirdetését lásd: Szegedi Híradó. 1884. júl. 20. 315 vö.: VÁMOS FERENC: A szegedi városháza építésének történetéről (Művészettörténeti Értesítő. 1969. 4. szám. 317-322. old.) - A tanulmány (a címével ellentétben) nem az építés történetével foglalkozik, hanem a pályázat előzményeivel, a tervezéssel és Lechner e munkáját igyekszik életművébe ágyazottan bemutatni. 316 CsML. IV. B. 1402. a. 1882. jún. 11. Nro. 148. 317 Szegedi Híradó. 1882. jún. 1. 318 CsML. IV. B. 1406. Fasc. 6789/877. Nro. 18767/82. 319 u. o. Nro. 18817/82 előadói íven.