A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 2. (Szeged, 1999)

TAKÁCS József: Szeged új toronyórái és mestereik (1806-1883)

Egyes magyarországi műhelyek - röviddel a század dereka után - már készletre, raktárra is termeltek, ami azelőtt sohasem fordult elő. Az osztrák és német toronyóragyárakban a 19. század második felében már tömeggyártás folyt. Például a lipcsei Bernhardt Zachariäe cég 1884-ben a kassai dómnak szállított órája a 675. sorszámot viselte

188

. A világhírű Mannhardt cég - alapítójának élete folyamán - 52 év alatt több, mint 1200 toronyórát gyártott, s egyebek közt Magyarországra és Erdélybe is szállított.

189 A külföldi toronyóragyárak termékei zömében nagy megelégedést váltottak ki a hazai közvéleményben. A speissingi Stiehl cég (melyről a későbbiekben még bővebben lesz szó) 1865-ben Sopronnak száüított órája még 100 év múltán is (!) a város legpontosabb és legmegbízhatóbb toronyórája volt. A Königl. Mannhardtsche Turmuhrenfabrik-ot Szentkláray Jenő 1871-ben - a csanádi egyházmegye székhelyén, a szemináriumi templom tornyába beáüított vadonatúj órájukon lelkesülve - melegen ajánlotta a papság figyelmébe.

190 A toronyórák sorozatban való gyártása együtt járt egy sor konstrukciós és technológiai újítás bevezetésével. Ennek egyik szembeötlő jeleként a toronyórák vázszerkezetét és (nyers) fogaskerekeit már nem kovácsolással, hanem (többnyire) öntéssel állították elő. Az előbbiekhez szürkevasöntvényt, az utóbbiakhoz a vason kivül bronzot, vagy rezet használtak. Az öntvény sorjás éleit reszeléssel, a működő felületeket ugyanígy, vagy hántolással és azt követő csiszolással munkálták meg.

191 Kompakt építési módjuk következtében a toronyórák befoglaló mérete lényegesen, súlya mérsékelten csökkent. Az órasúlyokat sem kőből készítették, mint korábban, hanem fémöntvényből. Előfordultak vaslemezből kialakított hengerek is, melyeket nagy fajsúlyú anyaggal (pl. homok vagy vashulladék) töltöttek meg. A kenderkötelek helyett egyre inkább a drótkötél lett általános. Az addig szokásos naponkénti felhúzást igénylő toronyórák meüett olyan típusok is megjelentek, melyek 30 óráig, sőt akár 8 napig is eljártak egy felhúzást követően. Az éjszaka gázlánggal megvüágított számlapú nagyórák létesítésével külföldön az 1820-as években próbálkoztak először.

192 Hazánkban a 19. század második felében honosodtak meg. Az első „üynemű készítmény" Magyarországon Lechner József pesti órás Váci utcai üzlete fölé felszerelt - Csomortányi [Elek?] gépésszel együtt 1857-ben készített - éjfélig gázlánggal kivilágított elektromos (!) órája volt. Byen megoldású hazai templomtoronyórára az első adat 1871. május 9-ről való. Klempa Simon prépost, terézvárosi plébános és Herle Antal egyházgondnok ekkor kezdeményezte templomuk tornyába egy transzparens számlapú óra megvalósítását, mely azév őszén már kivitelezés alatt áüott.

194 188 Lásd: MÓSzL. 1906. 22. szám. 394. old. 189 Allgemeine Deutsche Biographie. Zwanzigster Band. Berlin, 1970. (Az 1884. évi első kiadás újranyomása!) 203. old.; Schulte 1902. 500. old. 190 Történelmi adattár 1871. 95. old. 191 FRECSKAY JÁNOS: Mesterségek szótára. I. rész. Ötven iparág leírása. Budapest, 1912. 165-182, 239-257 és 355-356. old., valamint Prof. Dr. Terplán Zénó (Miskolc) szíves közlése és saját helyszíni szemléink alapján. 192 Franz Maria FELDHAUS: Die Technik der Vorzeit, der geschichtlichen Zeit und der Naturvölker. München, 1965. 1239 - 1240. hasáb; Schulte 1902. 858. old. 193 Hölgyfutár. 1857. máj. 5. 463. old. 194 BFL. IV. 1303/f. Fase. V. 307/1872. Nro. 16001/1871. és Nro. 178/1872.