A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 2. (Szeged, 1999)

MARJANUCZ László: Szeged társadalma és népességfejlődése a 18-19. században

A vártnál kisebb szaporulat másik oka, hogy nagyobb arányú elköltözések történtek a szomszéd községek területeire. Ha a városi jelleg egyéb (foglalkozási) kritériumok szerint alakuló népességi adatát vesszük, azaz a hivatásánál és ideológiájánál fogva városi foglalkozásnak tekinthető keresetmódokat (kereskedelem, hitel, közszolgálat, szabad foglalkozások), akkor más színben tűnik fel Szeged urbanizáltsági foka. Ez a szemlélet a városi jelleg meghatározó elemét tehát a foglalkozási megoszlásban látja, s ez alapján rangsorolja a városokat. Nézzük meg, hogy az abszolút lélekszám és a polgári élethivatások kalkulált népessége közötti különbség hogyan hatott Szeged városi jellegére:

4 Város neve Az 1910 évi népszámlálás alapján kiszámított Város neve Össznépesség (fő) Elméleti városi lakosság (fő) Az urbanizációs fok szerinti sorrend Budapest 860 924 1 660 239 I. Szeged 118 328 90 930 VII. Szabadka 92 555 58 982 IX. Debrecen 89 648 97 055 IV. Pozsony 73 459 106 169 II. Temesvár 67 829 96 089 V. Nagyvárad 60 490 102 039 III. Kolozsvár 57 965 95 102 VI. A teoretikus városi népesség számítási alapja, hogy a polgári foglalkozásokból megélő lakosság-mag országos számaránya 7,1 %. A vizsgálat alá vont helységek e rovatok alá eső lakossága meg kell, hogy feleljen az országos átlag kétszeresének (14,2 %) ahhoz, hogy a városi jelleg megállapítható legyen. Amennyiben ezt a par excellence polgári lakosságot héttel megszorozzuk, kapjuk meg azt a lélekszámot, mely teljes vámosi jelleg mellett kimutatható volna. Szeged városias mutatói a VII. hely „megszerzéséhez" voltak elegendők olyan városok mögött (mint pl. Pozsony, Temesvár), melyek polgári csoportjai évszázadokra visszamenő városi hagyományokat képviseltek.

44 Tovább finomíthatjuk elemzési szempontunkat, ha Szeged urbanizációs „felkészültségét" külföldi példákkal vetjük egybe. Amennyiben a 19. század második felére kivetített fejlődési ívet összehasonlítjuk Düsseldorf népességének 1816-1855. között mért növekedési rátájával, a szegedi változások föltétlenül dinamikusabbak voltak. Igaz, hogy Düsseldorf esetében a 19. század első felének adatai állnak rendelkezésünkre, de a polgárosodás ritmuskülönbségeiből adódó nyugati előny biztosítja a hiteles összevetés lehetőségét. E szerint az induló és záróértékek közötti különbség mértéke 7 %, azaz 1816 és 1855 közötti iparosodás során ennyivel nőtt Düsseldorf lakossága.

45 Ehhez ké43 Tonelli Sándor, 1929. 48-49. p. 44 Uo. 45 Wrigley, 1973. 145. p.