A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 2. (Szeged, 1999)
BEZDÁN Sándor: Bevezetés az egyesülettörténeti kutatásba
A szociológiának a társadalmi struktúrák elemzésében nyert tapasztalatait az egyesületkutatásban is hasznosíthatjuk. Bár a statikus szervezeti elemzés (szinkronikus) és a dinamikus történeti alakulás (diakronikus) közötti választás igen nehéz, a kettő együttesen pedig csak részlegesen megoldható feladat. 2 Ugyancsak a szociológia módszerei könnyítik meg a közösségszerveződés folyamatának megértését, az értékek őrzésének és hagyományozásának integráló szerepét. (Pl. az egyesületi tagság mint a tolerancia forrása.) Az egyetemes történettudomány az integrációs és dezintegrációs világfolyamatok ellentmondásos kihívása között, más tudományokhoz hasonlóan (pl. földrajz, közgazdaságtan, néprajz) egyre gyakrabban fordul tájegységek problémájához. Egyetértően idézünk Robin BUTLIN „Történeti földrajz, regionális identitás és kulturális régiók összehasonlító elemzése" című előadásából (Oxford, 1990): „Egyrészt határozott igény van a regionális tudat múltbeli formáinak feltárására, másrészt a múlt elemzésére és értelmezésére létre kell hoznunk jelenkori összehasonlító módszereinket. Az első esetben arra törekszünk, hogy feltárjuk és értelemezzük azoknak a gondolatait és helyérzékelését, akiknek gondolataiban és írásaiban regionális érdeklődést fedezhetünk fel. Második, s talán sokkal fontosabb esetben meg kell próbálnunk a megfelelő elméletbázisok alapján de novo megalkotni a régiókat és regionális rendszereket, olyan kritériumokat alkalmazva, mint a nyelv, a vallás, osztály, népi kultúra és politika, társadalmi folyamatok kölcsönhatásai helyi, nemzeti és nemzetközi szinten... A múlt regionális földrajzának megalkotását nem korlátozhatja a regionalizáció kész sémáinak hiánya." A feladat nehézsége összetettségében és bizonyos önkényességében áll, amiből következik a megközelítések relatív pontossága. Nincs közösségi fogalmainknak változatlanul megfelelő múltbeli régió, mely csak a történész felfedezésére vár. Magunk teremtjük meg és alkotjuk újra régióinkat és regionális struktúráinkat, feltárva az egyének és csoportok helyhez kötődő és változó tapasztalatait, eszméit, s ezzel elismerve a régiókra nézvést is a társadalmi, kulturális folyamatok dinamikus jellegét. Tervezett regionális dolgozatomban az Alföldön alakult kaszinókat és olvasóköröket vizsgálom. A következő tíz dualizmus kori vármegye egyesületi kultúrájáról van szó: Bács-Bodrog, Békés, Bihar, Csanád, Csongrád, Hajdú, Jász-Nagykun-Szolnok, Pest-Pilis-Solt-Kiskun, Szabolcs és Szatmár. A történeti földrajz hagyományosan önálló egységként vizsgálja ezt a régiót. Természetesen esetünkben nem a természetföldrjzi meghatározottság dominál, hanem a részben ezzel kapcsolatos gazdasági-társadalmi jelleg; pl. az agrárnépesség, mezőváros. Az ország ezen megyéi nemcsak területüeg, de népességben is hatalmas régiót alkotnak. Természetesen ez a „történeti táj" nemcsak hazánk más egységeitől különbözik, hanem egyben maga is belsőleg tagolt (pl. a korábban kiváltságos alrégiók: Hajdúság, Jászság, Nagykunság). Budapest elemzésétől a fővárosi sajátságok miatt eltekintek. 2 TJADEN, K. H.: Szociális rendszer és szociális változás. A két fogalom jelentésének és történetének kutatása. (Józsa Péter ford, Hermann István bev.) Bp. 1977. KJK. 19. p. 3 HANKISS Elemér: Életminőség modellek. Szempontok a társadalmi tervezés információs bázisának kiépítéséhez. Manchin Róbei-t közreműködésével. Bp. 1978. Tömegkommunikációs Kutatócsport. 4 BUTLIN, Robin: Történeti földrajz, regionális identitás és kulturális régiók összehasonlító elemzése. = Tér és Társadalom. 1990. (4.) 3-4. 1-11.
