A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 2. (Szeged, 1999)

BEZDÁN Sándor: Bevezetés az egyesülettörténeti kutatásba

nos segédletet: cédulakatalógust készítettek az egyesületekről évrendben és helységnév szerint. Sajálatos, hogy korántsem teljes az egyesületi nyilvántartás, mivel maguk az iratok is hiányosak (pl. selejtezés miatt), ill. az 1896 utáni állomány 1956-ban tűz martaléka lett. A kiegyezés után alakuló egyesületek alapszabályukat belügyminiszteri láttamozásra, engedélyezésre terjesztették fel. A szabadelvű kormányzat a helyi hatóságok véleményének figyelembevételével a kormánypárti köröket könnyebben engedélyezte, míg az ellenzékiek statútumát esetenként többször is visszaadta átdolgozásra. Ez egy idő után az alapszabályok sablonosságához vezetett, mivel az új körök rendre egy már jóváhagyási záradékkal ellátott egyesületi alkotmányt vettek mintául. Sőt ún. mintaalapszabályokat is nyomtattak, melyekbe csak a címet kellett beírni. Ennek ellenére találunk érdekes alapszabály gyűjteményeket. Főleg az egyesületalapítás indoklása változatos: a közállapotok kritikája, a polgári haladás igénye. A kísérő kérvények, alakulási jegyzőkönyvek és tagnévsorok szintén rendkívül fontos dokumentumai az egyesületalakulásnak. A tagsági lajstromok gyakran jelölték a foglalkozást, ami különböző társadalmi rétegek önszerveződéséről tájékoztat. A rendiség utójele, hogy némely egyesület patrónusa (díszelnöke, elnöke) maga a közösség földesura (Pest megyében pl. több helyütt a Podmaniczky család tagjai). Az alakuló közgyűlések felterjesztett jegyzőkönyvét nemcsak hitelesítették az erre választottak, hanem aláírták a jelenlévők is sajátkezűleg vagy ún. névírók által. Ezek a dokumentumok az írástudás XIX. századbeli állapotáról összevetésre kínálkoznak Benda Kálmán egyik tanulmányával, melyben a hazai XVIII. század végi analfabétizmust elemezte. Vegyes forrásértékűek az Országos Levéltárban az egyes megyék és városok egyesületeiről készített kimutatások, melyeket egy belügyminiszteri rendeltre félévente jelentettek. Esetenként a törvényhatóságok pontosan regisztrálták a változásokat az egyesületi struktúrában, máskor pedig egyszerűen megismételték a korábbi statisztikai összefoglalást, és ezt csak a minisztérium újonnan alakult engedélyezett alapszabályokra hivatkozása után módosították. Bár a belügyminiszteri nyilvántartásban is szerepelnek a vallási (katolikus, protestáns, izraelita stb.) körök, dalárdák, ezek további forrásait az egyházi levéltárak és múzeumok őrzik. A közgyűjtemények - múzeumok, könyvtárak - esetenként maguk is egyesületi, alapítványi eredetűek, azonban nem csak a saját hagyományuk relikviáit és dokumentumait őrzik. A könyvtári helyismereti gyűjtemények sok alapszabályt és egyleti katalógust tárolnak. A régi pecsétek tanúsága szerint sok könyv fennmaradt az olvasóköri állományokból. Ezekben néha a könyvtáros vagy az olvasók bejegyzése is olvasható. Megyei levéltárainkban a közelmúltban megkezdték az egyleti kataszterek összeállítását (pl. Baranya, Somogy, Tolna, Nógrád). Csak így lehetséges egy egyesülettípus elterjedtségének vizsgálata, ill. egyes települések társadalmának változatos szerveződéséről minél pontosabb képet kapni. Valamennyi egykori szervezett kör nem regisztrálható, de a teljességre törekvés jelzi a tendenciákat és arányokat. A megyei levéltárakban a legtöbb adat (kimutatás, alapszabály, jegyzőkönyv stb.) az alispáni iratokban áll rendelkezésünkre. A főispáni iratok csak az ún. problematikus (ellenzéki, nemzetiségi, munkás stb.) körökkel foglalkoznak, többnyire a Belügyminisztérium közvetelen felhívására. A városi levéltárakban a polgármesteri iratok között lel-