A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 2. (Szeged, 1999)

BEZDÁN Sándor: Bevezetés az egyesülettörténeti kutatásba

miatt, hanem egyedüliként egy kicsit a magyar történettudomány szegénységi bizonyít ványa is. Az természetes, hogy az összefoglaló történeti monográfiák a polgári korszak jelentős társadalmi-politikai-kulturális tényezőjeként említik az egyesületeket, különös tekintettel a kaszinókra és olvasókörökre. Ez a tétel azonban jószerével bizonyítás nélkül marad a részletes egyesületi forráskiadványok és tanulmányok hiányában. Ha nem ismernénk a forrásokat, idézett példáink a kivétel erejével hatnának és csak illusztrációnak számítanának. Fülöp Géza a felvilágosodás- és reformkori olvasási kultúráról szóló könyvében számos ponton érinti a kb. 200-ra tehető kaszinó és olvasókör művelődési és közvélemény formáló szerepét. Ezen egyesületek zöme a dualizmus idején (olykor már korábban) föltámadt, és helyileg vagy regionálisan tovább hatott. A könyvtári kultúra terjesztésében számos egyesület vált a kiegyezés után a közkönyvtárak alapjává, mint arról a Könyv és Könyvtár a magyar társadalom életében (Szerk.: Kovács Máté) c. kétkötetes műből tájékozódhatunk. A régi helytörténeti, helyismereti monográfiák és regionális szintézisek (pl. a Borovszky-féle megyetörténetek) legalább a felsorolás szintjén kitértek az egyesületek legfontosabb adataira (alakulási év, tagság száma és összetétele, vezetés stb.). Mivel azonaban az elmúlt évtizedekben Magyarországon alig működtek egyesületek, e korszak történeti munkái a múltból is sokszor kihagyták a társadalmi önszerveződés helyi példáit. Szórványosan megjelent ugyan egy-egy település szervezett társaságainak történeti értéke is. Mint az új kutatási területek általában, ezek is szakdolgozat és disszertáció formájában jelentkeztek először. A történettudományi, pedagógiai, könyvtári tanszékek több helyütt inspirálták a közösségi művelődési körök megismerését részben a hagyományápolás szándékával, részben a felhasználható tanulságokért. Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Könyvtártudományi Tanszéke nemcsak a szorosan hivatásának tekinthető olvasási kultúra terjedését vizsgálta, hanem az egyesületi könyvtárak tartalmi elemzésével eszmetörténeti támpontokat is nyújt. Egy-egy főiskola főleg regionális föltárást végez: pl. a szegedi Tanárképző Főiskola Történettudományi és Közművelődési Tanszéke hallgatói származási helyüknek megfelelően az alföldi városok és községek egyesülettörténeti típusait, korszakait vagy konkrétan egy-egy kör tevékenységét kutatták. Az elmúlt évtizedben az új egyesületek alakulása, az 1989. 2. t. (ún. egyesületi törvény) vitája nemcsak szociológiai, művelődési, várospolitikai stb. szempontból tették aktuálissá az egyesületkutatást, hanem a történetírásban is. A szakirodalomról szólva sem teljességre, sem tüzetes kritikai áttekintésre nem törekedhettünk, úgy véljük, hogy az egyesületek társadalmi szerepéhez mérve mennyiséget és minőséget tekintve, különösen nemzetközi összehasonlításban jelentős a lemaradásunk. Ez a szűkösség kijelöl bizonyos interdisciplináris feladatot, beleértve a társadalom-, politika- és művelődéstörténet, helytörténet stb. restanciáinak felszámolását, egyben figyelmünket szükségképp fordítja a forrásfeltárás, forráskritika és forráskiadás felé. Az egyleti forrástípusok (pl. alapszabály, kérvény, tagnévsor stb.) mellett az őrzőhelyek szerint is tagolhatjuk a társadalmi élet e sajátos írott emlékeit. Az Országos Levéltárban a Belügyminiszteri Levéltár és a kultuszminisztériumi iratok őriznek legtöbb egyleti adatot. A belügyi források alapján összeállítottak egy hasz-