A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 2. (Szeged, 1999)

BEZDÁN Sándor: Bevezetés az egyesülettörténeti kutatásba

BEVEZETÉS AZ EGYESÜLETTÖRTÉNETI KUTATÁSBA BEZDÁN SÁNDOR A feudalizmusból a kapitalizmusba való átmenet sajátos társadalmi képződményei az egyesületek, melyek eredményei egy gazdasági-társadalmi fejlődésnek, ugyanakkor alakulásuk és működésük további különböző irányú változásokat idéz elő. Egy-egy társadalmi kör tehát indikátora a polgárosodás módjának, míg az egyesületek tömeges keletkezése jelzi a társadalmi átalakulás mérvét és ütemét. Ezért szükséges mind az egyes körök, mind a különböző ún. „egyesületi mozgalmak" elemzése. A magyarországi egyesületi irodalom terjedelmessé kezd válni az utóbbi évtizedben fellendülő történeti kutatással, a feldolgozások színvonala azonban igen egyenetlen. A régebbi jubileumi kiadványok többnyire dagályos szólamaiból ma már csak a tényfeltárás maradt érték, igaz ugyan, hogy esetenként pótolhatatlan adatokról van szó. A településtörténeti monográfiák a társadalomról vagy kultúráról szólván kijelentik ugyan, hogy az egyesületek jelentős szerepet játszottak, de sokszor még a körök egyszerű felsorolásával is adósok maradnak. Az utóbbi időben szerencsés ellenpéldákat is idézhetünk. Gaál Endre mind a szerkesztésében megjelent Szeged történetében, mind a Hódmezővásárhely történetében áttekintést adott a társadalmi rétegek változatos funkciójú egyleteiről. Az egyesülettörténeti kutatás két típushibája az időrend és a történeti-földrajzi határok figyelmen kívül hagyása. A korszakok egybemosása vagy összekeverése azért zavaró, mert minden egyesület mindig „aktuális". Tehát a szervezett közösségek korszerű kihívásokra reagálnak; ez valószínűleg negative is érvényes: az egyesületi élet pangása is lehet helyileg kortünet. Ugyancsak gyakori kutatói gyermekbetegség, hogy nem adekvát térben vizsgálják az egyesületeket. Ez tágabb és szűkebb értelemben is előfordul: a háborúk és békék országhatárokat mozdítottak el, történeti és közigazgatási egységeket daraboltak szét, illetve a közigazgatási átszervezések többször is jelentősen átcsoportosították a településeket. Tehát mindenképp nehéz harmonikusan egyeztetni az időrendi elemzésre választott területet, de a legtöbb gondot egy visszavetített közigazgatási egység okozza: pl. a mai országhatárainkon belül vizsgálni dualizmus kori Magyarországot, vagy esetleg a tanácstörvénnyel kialakított megye hajdanát. Ezt az előbbi esetben még a külföldre szakadt források kutatási nehézségei sem indokolják. A hazai modern egyesülettörténeti kutatás első eredményei az ún. ötvenes évek végén jelentkeztek - nyilván nem függetlenül az 1953-1956 között föllobbant olvasóköri vitától, ezen egyesületek föltámasztási kísérletétől. Kiss Jenő az agrárszocialista körök hagyományait vette számba a Magyar Könyvszemlében, korántsem csak a könyvtári szempontok alapján. Papp Ivánné ugyancsak az agrárszocialista egyesületek múltjára, eszmetörténetére figyelt fel (OSZK Évkönyv, 1957).