A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 2. (Szeged, 1999)

TAKÁCS Edit: Kilencvenhat magyar hadifogoly százharminchárom el nem küldött levele 1944 decemberéből

felkészültsége, iskolázottsága, sőt életkora is nagyon eltérő volt, a levélíráshoz szükséges eszközök (papír, ceruza, toll) ugyancsak korlátozottan álltak rendelkezésükre. Kora, alacsonyszintű iskolázottsága, munkája miatt az egyik leginkább „nehéz kezű" levélíró T. S.,

7 írása talán a leghiányosabban fogalmazottak egyike. A levél egy, a törvényszéki iratok nyilvántartására használt, A/3-as méretű palliumra íródott, nem is annyira levél, inkább címzésszerű üzenet. A pallium egyik oldala - a nyomdaüag készült táblázat vonalaitól eltekintve - teljesen, a másik kb. 90 %-ban üres volt, akár tele is írhatta volna. 0 azonban, feltehetően a már említett okok miatt, csak egy pársoros, nehezen értelmezhető üzenetet volt képes írni. A leveleket olvasva gyakran feltűnik, hogy az író mondanivalóját és a rendelkezésre álló papír nagyságát előre nem tudta szinkronba hozni. Ezért az első, legfontosabb információk közlése és az elköszönés után a még üres terület láttán folytatták a levelet, megismételték, esetleg kiegészítették az utolsó, elköszönő sorokat.

8 A levelek között vannak tartalmukban is, formailag is gondosan szerkesztett írások. Ezek tartalmazzák a legfontosabb információkat, nincsenek, vagy csak minimálisak bennük a gondolati ismétlődések.

9 A legteljesebb, legjobban szerkesztett leveleket P. J. írta, összesen ötöt. írásaira a tartalom és forma egysége is jellemző. A levélpapírként a bíróságoknál vezetett telekkönyvi betétlapokat használta, melyekről a feltehetően pár soros bejegyzést vagy bejegyzéseket levágta, és az így kapott, megközelítőleg A/4-es lapokra, írógéppel írta leveleit. A szövegben található gépelési, helyesírási hibák bizonyítják, nem lehetett gyakorlott levélíró. A levelek, különösen a terjedelmesebbek jól mutatják íróik egyéni lelkiállapotát, kifejezik aggódásukat az otthoniak iránt, jelzik saját jövőjük miatti félelmüket. De érződik ezekből a sokszor kusza, hiányos szövegekből a család és saját életük iránti felelősségük: az otthoniakat is, magukat is biztatják, türelemre, kitartásra intik szeretteiket, a szomorú dolgokat, az őket ért megaláztatásokat, nélkülözéseiket inkább elhallgatják. A 133 levél és üzenet túlnyomó többsége 1944. december 3. és 7. között keletkezett, pontos dátumot csak 37 fogoly által írott 48 levél tartalmaz.

10 Egynek a keltezése bizonyára tévedésből november 6., és ugyancsak téves egy december 8-i, igaz lehet a november 29-i egy dátum. A keltezésben a helységet is feltüntették a levélírók 19 esetben, ezek közül december 3. és 6. között Kecskeméten íródott 12 (6 levélíró által), Szentesen december 6-7-én 7 levél (ugyancsak 6 levélíró által). Két levélíró esetén a levelek különböző időpontban, bár csak néhány nap eltéréssel készültek. K. J. első - a 133 közül legkorábban keletkezett - levelezőlapját Szabadkára, magyarul, de cirill betűkkel, röviddel a fogságbaesése után írhatta, míg második, megfogalmazásában és tartalmában is hasonló levelét már Kecskemétről keltezte. K. P. P. első leveleiben a fogságba kerülését 7 A tanulmány szövegében az egyes levelekre az írók monogramjaival hivatkozom, a lábjegyzetben ( )-ben a közlés sorszámával együtt. Betüazonosság vagy több levél esetén kiegészítve a címzett vagy a helység megnevezésével. Mivel valamennyi levél levéltári jelzete ugyanaz, az elemzésük során a levéltári jelzetre külön nem hivatkoztam. 8 Lásd I. M. (5.), K. A. (7.), P. J. (9.2.), G. I. (33.), T. G. (34.) írásait. 9 Lásd P. J. (9.1-9.5), K. A. (7.), I. M. (5), H. K. (6.), F. F. (18.), G. I. (33.) és M. M. (39.) írásait. 10 A 48-ból négy levél december 3-án, három 4-én íródott, tizenkettő december 5-én, nyolc december 6-án, tizenöt december 7-én. Három levélben csak a hónap megjelölése szerepel.