A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 1. (Szeged, 1995)

LAKATOS Pál – ORBÁN Imre: Egyházlátogatás a makói Szent István plébánián 1835-ben és 1859-ben

"4-szer; A Rituale Romanum rendelkezésével, továbbá Magyarország több zsinatának határozatával ellenkezik az ebben a templomban élö szokás, miszerint a hívek szent gyónásait a sekrestyében hallgatják. Ezért elrendeljük, hogy a gyóntatószéket a sekrestyéből vigyék ki a templomba, és ott egy szembetűnő és hozzáférhető helyen helyezzék el." Ezen utasítás már csak részben teljesült, hiszen a sekrestyebeli gyóntatószék továbbra is a helyén maradt, maga a gyóntatás viszont nyitott ajtónál történt. "14-szer; Boldogemlékezetű elődeink, egyébiránt észszerű és igen alapos okok miatt megakadályozták, hogy a Boldogságos Szűz Mária hordozható szobrát vagy pedig trónusra helyezett képét nyilvános körmenetek alkalmával kivigyék és ezen alkalmakkor körülhordozzák. Egyébként ezt igen súlyos megfontolásoktól indíttatva tiltották meg, ugyanis ezt a szertartást az Egyház nem hagyta jóvá, nehogy a gyengébb nemű személyek, akiket az ilyesféle szobor vagy kép hordozására kiválasztanak, különleges gonddal fölöltözve a pajkos ifjúság figyelmét magukra vonják, és inkább óhajtsák magukat, mint a Legtisztább Szűz képét mutogatni; ez inkább megzavarja, mint növeli a hívek áhítatát. Ezért az ezen plébánián meglévő szokást, miszerint az Istenszülő szobrát Úrnapján és Szent Márk ünnepén körmenetekben ifjú leányok körülhordozzák, eltöröljük, óhajtván, hogy a hívek a Boldogságos Anyának őszinte és nyíltszívű tiszteletét ne az ő képének külső ékességeiben, hanem inkább az értünk való közbenjárásáért végzett naponkénti könyörgésekben és Mária legtündöklőbb erényeinek az utánzásában, a lorettói litániának szombaton- és vasárnaponkénti áhítatos végzésében és az O dicsőségének és tiszteletének folyamatos előmozdításában gyakorolják." Mária szobrának körmenetek alkalmával való hordozását, ezen hordozás helyi szokását a plébánosok nem szüntették meg. Változás mégis volt, hiszen a Szent Szűz szobrát ezután csakis a Mária Kongregációhoz tartozó lányok vihették. "16-szor; Mivel a Jángornak nevezett szőlőknél 1827-ben nemzetes Nyéky László által egy fakereszt állíttatott föl, mely eleddig nem kapott adományt és nem áldatott meg, kívánjuk, hogy ezen kereszt állandó megőrzése érdekében kerüljön sor egy bizonyos pénzalap létesítésére, avagy a kereszt fönntartásának kötelezettségvállalása által való karbantartására őt magát és utódait hívjuk föl. Vonakodása esetén pedig azt, midőn már a fémnek romlása által hitványabbá vált, el kívánjuk távolítani, nehogy a járókelők számára botránkozásul szolgáljon." 1859-ben ezen kereszttel már nem találkozunk. Valószínűleg időközben, mivel fönntartásáról nem tudtak gondoskodni, lebontották. "18-szor; Az ezen a plébánián meglévő azon téves szokást, miszerint az első és utolsó roráte mise egészen a prefációig és evvel bezárólag énekléssel, innen pedig