A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 1. (Szeged, 1995)

TÓTH Ferenc: A Maros szabályozási terve 1832-ből

ban állapította meg a budai födirekció. Ezt a két megyének, a zombori és a püspöki uradalomnak kellett volna fedeznie, de ezt valamennyien elutasították. Makó krónikása, Szirbik Miklós szerint a Maros korábban is „megfutotta ugyan néha a legelőnek és szántóföldnek is valamelly részét; kirontott a városra is ... nevezetesen 1781-ben Kópiásnál, a jég megtoludása miatt, később pedig a fapiatznál: de a víz mindenkor kevés kárral eltakarodott."

6 De mi is lehetett az oka, hogy a 19. század első felében annyira veszélyessé vált a Maros, különösen Makó városára nézve. Erre krónikásunk szakszerű magyarázatot ad. Egyrészt a Maros „ágya itt Makón porló föld lévén: szüntelen és szaporán változtatja árkát." Másrészt korábban a folyó „nem volt felette veszedelmes, minthogy árja az erekben mindenfelé mehetett... Minekutána pedig az erek, kivált a Száraz[ér] és Bánáti Haranga ér torkolatai betsináltattak: minden vize a Marosnak ide jővén le." Harmadrészt a töltések közötti távolság, az ártér igen szűk, veszedelem idején a vizet „illy keskeny útra szorítani képtelenség", és végül „a leülepedő iszap által a víz feneke mind feljebb nevekedvén, egyszer ágyából kinő, s a várost ellenállhatatlan dühösséggel végképp elpusztítja."

7 A helytartótanács 1821. szeptember 21-i rendelkezésében elkerülhetetlenül szükségesnek tartotta a Makó alatti átmetszéseket, de ezt a későbbiekben báró Gerlitzy Ferenc deszki birtokaira nézve károsnak tartotta, ezért a helytartótanács 1826 karácsony hava 19. és 27. napján az átvágásokkal kapcsolatos korábbi döntését felfüggesztette. Giba Antal csanádmegyei földmérő elméleti és gyakorlati érvek alapján bizonyította, hogy a Makó alatti átmetszések nem veszélyeztetik Deszk és Szőreg környékét. „A meghatározott elásás által a víznek sebje nevekedvén, a deszki és a szőregi nagy hajlásokon megkettőztetett ostrommal duhajkodna a Maros; bátorkodom alázatosan például említésbe hozni boldog emlékezetű Mária Terézia legkegyelmesebb királynénknak 1753-dik esztendőben Kisasszony hava 16-kán és a felséges királyi H. M. Tanátsnak az 1754-dik esztendei Szent István hava 14-kén és Mindszent hava 7-kén költ kegyelmes parancsolattyaikat, mellyekből kitetszik, hogy már ezelőtt 73 esztendőkkel szinte Makó városa alatt általvágás történt, anélkül, hogy a víznek nevelt sebessége károkat okozott volna."

8 A felgyorsuló vízfolyás nyolcezer ölnyi távolságon, tizenegy „csukláson csavarogva" elenyészik. Csanád megye közgyűlése szerint a deszkiek „képzelt károsodása" miatt nem lehet egy tizennyolcezer lelket számláló várost a pusztulásnak kitenni. Deszken egy alacsony értékű réti kaszáló esetleges elöntése nem hasonlítható össze egy virágzó város pusztulásával. Ezért a gyűlés a veszedelem elhárítására királyi bizottság kiküldését kérte.

9