A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 1. (Szeged, 1995)

MAROSVÁRI Attila: Iparoktatás Makón 1945 és 1956 között

A konszolidálódó viszonyokat jelzi, hogy december 1-től megindulhatott az építőiparos tanoncok oktatása is. Elméleti órákon a II. és III. építőipari osztályt a rajzpótló osztállyal, míg az építőipari IV. osztályt a rendes IV. osztállyal vonták össze. Erre egyrészt takarékossági okokból volt szükség, másrészt azért, mert a rajzpótló és a IV. osztály létszáma eleve alacsony volt. Szakrajzot és technológiát viszont külön tanultak, az előírt 4-4 órát hetenként három délután az óraadónak fölkért Szani István építőmester tartotta.

15 Az építőipari osztályok megszervezésével egyidőben fölmerült a jogos igény, hogy az iskolában nagyobb számban tanított szabók és cipészek szakoktatására is találjanak megoldást. Külön osztály fölállítására ekkor még nem volt lehetőség, mivel „a két iparban együttesen sincsenek annyian, hogy egy osztály keretet megtöltenének. így ezek a vegyes ipari szakrajz osztályba nyertek beosztást, ahol rajtuk kívül még kárpitosok, fodrászok, bőröndösök és műszerészek nyertek szakoktatást".

16 Külön szakoktatásukat azonban a lehetőségekhez képest igyekeztek biztosítani. Ennek első lépéseként az iparostanonc-iskolái felügyelő bizottság, amely 1944. október 29-től ismét ellátta funkcióját, fölkérte Szabó István szabómestert a szabóipari, Nagy Gergely cipészmestert pedig a bőripari szakrajz kéthetenkénti tanítására.

17 A helyzet - átmenetileg - megnyugtatóbbá 1945. február 1-től vált, amikortól óraadóként Zsiga Péter kapott megbízást már heti 4 órában - a két szakma szakrajzi és technológiai tananyagának oktatására.

18 Az első félév végére nagyjából stabilizálódott az iskola létszáma is; az 1944 szeptemberében beiratkozott 287 tanulónak mindössze 68 százaléka, 191 fő járt - többé-kevésbé rendszeresen - az órákra. A tanulók évfolyam szerinti megoszlása a következő volt:

19