A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 1. (Szeged, 1995)

ZOMBORI István: Egy írástudó szegedi parasztpolgár a 20. század elejéről

Szeretett jó tanító Mesterünk! Eljöttünk mi is akik eljöhettünk az Ön volt tanítványai, hogy a tisztelet és elismerésen kívül elhozzuk Önnek a mi szívünknek, lelkünknek háláját amidőn küzdelmekben és eredményekben egyaránt gazdag négy évtizedes munkásság után a közel jövőben megválni óhajt ettől az intézettől, amelyben minket anyi szépre jóra a oktatott, s a melyben alsóvárosnak egy uj, a mai kor színvonalán álló nemzedéket nevelt. Eljöttünk szeretett Mesterünk, hogy tanúságot tegyünk, hogy az a mag amit a mi szivünkbe, a mi lelkünkbe vetegetett, nem kopár sziklára, sem pedig mocsárba, hanem termékeny talajba hullt. A gyorslábú szarvas futtába-keltébe nagy vidéket bejár, végre önkénytelenül viszsza kívánkozik ahhoz a tiszta forráshoz, ahol fiók korába először játszadozott, amelyben talán először fürdött, és ivott, Mi is visszajöttünk Szeretett Mesterünk ide a mi tudásunk tiszta forrásához hogy az Ön ideális nemes lelkének kristályában újra megfürödve újult erővel, újult lélekkel térhessünk vissza a mindennapi életküzdelembe, amelynek korunknál fogva a legderekán vagyunk. Ha szét tekintünk e tisztes falak között, ismerősnek tűnik föl előttünk minden szöglete, emlékezetünk önkénytelenül visszaröpül a gondtalan gyerekkorba, amikor még a világon a legnagyobb gond talán a leczke volt, ugy érezzük hogy csak a kis fapuskák hiányzanak - (pedig a nagyot is már sokan letettük) - hogy a mi szeretett vezérünk előtt diszfölvonulást tartsunk sőt talán némelyikünknek a marka is viszket, nem lévén rendbe a leczkével. Mindez azomban csak a képzeletnek, csak a visszaemlékezésnek a játéka, a Jancsikákból régen Jánosok, a Jánosokból János bácsik lettek, de azok a szép tanítások amelyeket akkor a mi szeretett tanítónk a szívünkbe csepegtetett az érveknek az évtizedeknek az elröppenés ével nem hogy vesztettek volna hatásokból, ellenkezőleg most a való életbe érezzük annak valódi becsét, valódi hatványozott értékét. Azok akiket sorsunk az ősi foglalkozás, az eke, kapa, kasza mellé állított mintha most is hallanánk a mi szeretett jó tanítónknak az oktatását, hogy fiaim tanuljatok, legyetek munkáitokban szorgalmassak mint apáitok de legyetek tanultabbak hogy ezt az ősi földet amelyet apáitok hol vérükkel, hol verítékükkel, hol pedig könnyeikkel öntöztek, szorgalommal és tudással műveljétek, mert ez az a föld amely apáinkat éltette és eltakarta, ez az a föld amely minket, titeket is éltetni és eltakarni fog. Akik pedig közületek iparosok vagy kereskedők lesznek - így szólt az oktatás tanuljatok és azután menjetek el a világ minden tája felé még többet tanulni még