A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 1. (Szeged, 1995)

ZOMBORI István: Egy írástudó szegedi parasztpolgár a 20. század elejéről

Szept.3. Aug. 12től szép l-ig voltunk Ulicsnó lengyel faluba hol szintén a betegszobába voltam mint ápoló azaz idő amit itt töltöttem igazán jót tett az egésségemmel tiszta levegő csendes fás tájék egyszerű szegény de jó lengyel nép a kis falu fekvése is egyszerűsége olyan hatásai volt a lelkemre hogy két verset is írtam amelyeket haza is elküldöttem tejet vajat lehetett kapni néha órákig elmerengtem a Kárpátok felé fordulva úgy éreztem hogy azon túl van az én menyországom Magyarország. Nem tudom látom e még valaha, szept lén hajnalba elhagytuk Ulicsnót a 25 kilóméterre levő Königsau nevű német faluba értünk ahol igen barátságtalan német népet találtunk az uton nagy eső ért bennünket igen elfáztunk itt várjuk a további parancsot hogy merre megyünk nem tudjuk utunk nagyterületű parlagon fagyott földeken és erdőésegeket vitt keresztül s akár merre megy az ember a mezők szántóföldek össze vissza való rendszertelenségbe sírokkal vannak tele valamennyi egyszerű fakeresztel elátva és fölhantolva tüskés dróttal körülkerítve áll, rajta szám, név, csak a tisztek keresztyén van az egész Galíczia olyan mint egy nagy temető. Levél a Kárpátok tövéből. Kárpátok tövébe fészkelő kis falu Áhítatot keltő regényes szép táj, Jámbor lengyel népnek vagy te éltetője Kibe reménysége, földi boldogsága Ahogy ide sodort a duló förgeteg Gyászt, könnyet fakasztó viharzó rajlása Ugy tetszik szememnek hogy a békességnek Éltető munkának vanitt a lakása Nagy a csalódásom amidőn meglátom A községházának üszkös gerendáját Mint koronatanú mutatja az itt járt Ádáz ellenségnek romboló munkáját. Százados fák alatt húzódnak sorjában Mmt fűben a foglyok, zsuptetős kis házak Megelégedésnek, csendes boldogságnak Voltak a fészkei, most pedig a gyásznak.