A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 1. (Szeged, 1995)

ZOMBORI István: Egy írástudó szegedi parasztpolgár a 20. század elejéről

Jul 20. 4 napi és éjjeli utazás után kiszáltunk Holies nevű galícziai faluba innen egy jó félnapi erős menetelés után elmentünk egy kis Galícziai sárfészekbe a falu nevét még megkérdezni sem érdemes további parancsig itt leszünk. jul 25. Még mindig itt vagyunk e kis sárfészekbe a neve Czurka magyarul (lány) ezideig jó helyem van mint szanitész a gyengélkedők mellett vagyok hogy a tűzvonalba mikor megyünk nem tudom, itt vannak Vékes Imre föhadnagyék, Csányi őrmester, Otott suszter, szinte jól esik hogy ismerősök vannak kezdek belenyugodni a sorsomba. Majd csak megleszünk valahogy. Jul 27. Egyhangú unalmas az élet ebben a kis sárfészekbe a zászlóaljunkból 2 század már 28án megy a rajvonalba talán még maradok bár mi sem leszünk soká az aratás kezdődik vájjon milyen kedvel arathat az a nép ahol mindennap halatszik az ágyúszó igénytelen szegény nép ez itt szomorú tekintetükből az látszik, hogy megszokták már a háború nyomorúságait vasárnap menekülők jöttek keresztül a falun apró lovaikai kocsira pakolva legszükségesebb motyójuk szakadó esőben fásultan, közömbösen némelyik gyalog vezette tehénkéjét legfőbb vagyonát bizony szomorú ország ez az idevaló aszonyok mert férfi alig van a faluba folyton mormolták Nye bozse, nye bozse (Jaj Istenem) Augusztus 14. augusz 19én eljöttünk lányiból szinte megszoktam már e kis polyák falut a harezok színhelye közelebb jött hozzánk két századunk a tűzbe ment mi tartalékba maradtunk és hátrább vonultunk Halicsig gyalog mentünk inen vonaton Stri városig a városon alól egy kis falu mellett háltunk meg innen gyalog indultunk 12én lej ebb egy kis lengyel faluba vagyunk ide látszanak már a kárpátok itt nem tudjuk meddig leszünk, Brezsmy orvos is velünk jött így most is a beteg szobába vagyok Paulusz és Lupsa szanitész társam a tűz vonalba mentek jó sorsom még idáig nem hagyott el, a hely hol vagyunk gyönyörű fekvésű hely szemem azomban önkénytelenül mindig a Kárpátokat nézi amely mögött van a mi kedves hazánk, az otthoni ismerősök közül csak Csányi őrmester van velem ki igen jó hozzám Vékes Imre főhadnagy ott maradt a tűzvonalba mint századparancsnok.