A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 1. (Szeged, 1995)
ZOMBORI István: Egy írástudó szegedi parasztpolgár a 20. század elejéről
nyos feldolgozások terén, de nem túl sok érdemi müvei számolhatunk. Egyrészt mert valóban kevés anyag maradt fenn, másrészt, mert a téma feldolgozása nem túl „hálás" a tudományos kutatás terén, hiszen alapvetően „névtelen" egyének alig értékelhető müveit kell megvizsgálni. 2 Vajas József (1877-1922) alsóvárosi paraszt családból származott, maga is gazdálkodó, az első világháború kitörésekor nős, felesége Engi Ilona, 2 lány és egy fiúgyermek apja. A Pálfi utca 82-ben lakott saját házában, testvérei, rokonai a közeli utcákban éltek. Mint Alsóvároson szinte mindenki, ő is katolikus, és a ferences barátok vezette Haviboldogasszony templomot látogatta. Ne feledjük el, az 1877-ben született Vajas József már az Eötvös József által elindított, új, polgári iskolarendszerében tanult. Az országos javuló színvonal párosult Szeged-Alsóvároson az 1879-es árvízben elpusztult iskola helyett épített modern, kőszerű elemi iskolával, ahol Vajas sok más társával együtt ismereteit szerezte. Mindezt még fokozta, hogy nagyszerű pedagógusegyéniség kezébe került, akire évtizedek múlva is a legnagyobb elismeréssel emlékezett vissza. A múzeumba került iratanyagban megtalálható a Tóth Gyula tanító úr által írt 20 oldala ünnepi beszéd kézirata, melyet 1884. március 15-én mondott el. 3 Vajas bizonyára a tisztelet és a példaereje miatt kérte el és őrizte meg a beszédet. Mint ahogy nyilván ő szervezte meg az ünneplést 1910. március 15-én Tóth Gyula népiskolai igazgató-tanító negyvenéves tanítói jubileuma alkalmából, ahol viszont ő mondta az ünnepi köszöntőt. 4 Érdemes lenne figyelmet fordítani arra is, hogy mennyire meghatározó Vajas „írói" egyéniségének formálódásában Szeged sajátos szerepe. Arra gondolunk, hogy a paraszti életmódot folytató férfi nem egy kis falu lakója, hanem az Alföld gazdasági, társadalmi, kulturális központjának számító nagyváros polgára is egyben, akinek az iskola, a városi politikai élet,a napi újságolvasás és a ferencesekkel való érintkezés egész más látókört biztosított. Az mindenképpen kiderül Vajasról, hogy lelkes, szervező egyéniség, vitathatatlanul jobb íráskészséggel, mint a hasonló műveltségű korabeli emberek. A korszak helyi gazdasági szervezeteiben vezető szerepet játszott. 1905-ben például a Szeged-alsóvárosi szűrűs gazdák csoportjában mint jegyző szerepel, s mint ilyen, mindjárt az elnök után következett. Az itt fölvett 4 oldalas jegyzőkönyvet is ő készítette (1905. május 10.). Jellemző, hogy az I. világháborús napló és a csaknem másfélszáz tábori lap mellett, a többi irat is Vajas egykori hagyatékában maradt meg. 5 Annak bizonyítékául, hogy szervező és íróegyénisége már korábban is megmutatkozott, elég hivatkozni az 1910. március 28-án kelt két, egészoldalas „Vőfény köszöntőre", amelyet ő írt, illetve, mint ezt maga írja, „komponálta". Az