Lengyel András szerk.: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historiae Literarum et Artium, 5. (Szeged, 2010)

Lengyel András: Balázs Béla levelei Juhász Gyulához

12 Édes, jó Gyulám Nagyon nagy örömet okoztál nekem kedves, drága leveleddel. Tudom, hogy ez a melegség a te állandó saját meleged és én csak alkalmilag kiváltom, mégis éppen most valóságos jótett volt. Mert most megint nyakamba zúdul az általános és köz utálat és düh. Gyűlölik a könyvemet és gyűlölnek engemet. Úgy érzik, ellenük írtam (felmentett újságírók ellen), ellenük mentem a harctérre és ellenük haltam volna meg, ha ott maradok. Hiszen voltakép igazuk van. Ellenük létezem minden akaratlan és öntudatlan mozdulásommal. De évek óta leplezni, áthidalni próbáltam ezt, természetes jóindulatom, tanult udvariasságom simította a társadalmi viszonyt köztünk. De ők most visszakényszerítenek engem a fekete ingbe! Visszakényszerítenek különállásom nyílt, őszinte, éles, harcos kiélésébe. Nincs fogalmad róla, hogy gyűlölnek és üldöznek. Aki akarna írni rólam, azt is leterrorizálják. Most se lapom, se kiadóm. Egyedül vagyok néhány elnémított barátommal. De nem vagyok megijedve Gyulám. Várom azt a Holnapot, melyet te is vársz. A te hited táplálék nekem és zálog. Köszönöm! Nagyon szeretlek Gyulám. És jó volna talán mindkettőnknek, Ha mostanában találkozhatnánk. Ölel barátod Balázs Béla Autográf levél, a boríték nem maradt fönn. Keltezetlen. Jelzete: PIM V. 3993/2/14. A levél datálása bizonytalan; az bizonyos csak, hogy az előző levél után, de még valószínűleg Juhásznak a Lélek a háborúban kötetet méltató írása (1916. máj. 26.) előtt született. Balázs itt még nem a kritikát, hanem csak Juhász - föltehetően: szolidarizáló - levelét köszöni meg. Valószínű kelte így 1916. május. Leveleddel: Juhász Gyula e levele nem maradt fönn. - Gyűlölik a könyvemet: a Lélek a háborúban (1916) címűt. Vö. az előző levél jegyzetével. - visszakényszerítenek [...] a fekete ingbe: tudniillik oppozícióba. A fekete ing az orosz anarchista diákok viselete volt, Európában a lázadás, a protestálás gesztusaként hordták. Nálunk ilyen inget viselt egy időben pl. Kassák Lajos. - néhány elnémított barátommal: Lukács Györgyről s az ún. Vasárnaposokról van szó. 20 Kedves Gyulám Nagyon nagy örömet okoztál leveleddel, azt, gondolom, már megírtam. A régi jó összetartozás szikláját éreztem talpam alatt, a gyűlöletnek és dühnek olyan viharában, melyről ott Makón nem lehet fogalmad, bár egynéhány „Balázs-üldözést" átélhettél már. Ez az én nagy fölényem fölöttük, az én legyőzhetetlenségem: hogy nekem barátaim vannak szemben az ő klikk-szövetségeseikkel. Mégegyszer köszönöm kedves jó Gyulám. Most azért írok, hogy megkérjelek: küldd el nekem a kritikát, melyet azóta nyilván megírtál. Magamat akarom üdíteni vele és szegény, tisztességes kiadómat vigasztalni, hogy ne veszítse el örökre a kedvét attól, hogy velem mégegyszer összeálljon. Itt Pesten amint nem láthatod - lassan és alig írnak. Illetve, írni írtak volna, a legjobbak. De szervezett terrorral elsüllyesztik a rólam szóló kritikákat. Még a Népszavába is a 3 hét előtt megírt kritikája Pogánynak, csak úgy jelent most meg, hogy hazajővén szabadságról nagy skandalumot csapott. Ilyen körülmények között gondolhatod, hogy lelkileg szükségem van rá, hogy lássam papíron, betűben egy-egy barátom helytállását értem. Kérlek küldd el nekem, amit írtál. Üdvözöllek szeretettel Balázs Béla. 36