Lengyel András szerk.: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historiae Literarum et Artium, 5. (Szeged, 2010)

Szuromi Pál: Sorvadó szempárok. Látáskultúránk pozíciói

Sorvadó szempárok Látáskultúránk pozíciói SZUROMI PÁL (Szeged) Nincs kontrasztosabb, termékenyebb késztetés, mint a feszítő hiányérzet. Szinte képtelenség bemérni: hányféle átka és áldása lehet e szorongató léthelyzeteknek. Ugyanúgy belőlük fakad a gyakori depresszió vagy az öngyilkosságok elképesztő fátuma, mint ahogy a legbátrabb, legnemesebb egyéni és kollektív cselekedetek hátterében is egyre-másra felbukkannak. Mintha az elégedetlenség izgága bokrai nélkül valahogy nem tudnánk meglenni. És tényleg: elöljáróban engem is egy autentikus hiányérzet foglalkoztat leginkább. Hiába keresgélek, kutakodom az átfogó érvényű kulturális, művészeti kötetek népes mezőnyében, ám egy fontosnak, alapvetőnek tűnő képgazdag monográfiát sehogyan sem bírok megtalálni. Olyasmi cím után fürkészek, hogy Vizuális művelődés, esetleg Vizuális esztétika, netán A látás kalandjaival is bőven kiegyeznék. Csakhogy nincs ilyen tudományos, ismeretterjesztő áttekintésünk. Ha lenne, tán némileg magabiztosabb lehetnék. Igen, e tekintetben nyelvi, irodalmi és zenei felkészültségünk valamivel megalapozottabb. Nem mintha az egyre szövevényesebbé váló tárgy-, környezet- és látáskultúra kérdéskomplexuma méltatlanul kimaradt volna a kutatók, a szakemberek érdeklődéséből. Szó sincs erről. Csak nálunk a 70-es, 80-as esztendőkre tehető, amikor ez az aktuális, széleskörű témakör kimondottan egészséges, termékeny vitákat és publikációkat indukált. Elég csak Miklós Pál úttörő szerepű, igényes tanulmánykötetére vagy az S. Nagy Katalin szerkesztette cikkgyűjteményre utalnom (L.: S. Nagy Katalin: A vizuális kultúráról, in Miklós Pál: Vizuális kultúra). Mindkét összeállítás az adott tematika időszerű alternatíváit tárgyalja, miként címadásuk is kísértetiesen hasonlatos. Más kérdés, hogy az utóbbi évtizedekben ugyancsak elhanyagoltuk e folyamatos kihívásokat produkáló területet. Pedig azóta az idő, a technikai fejlődés újabb és újabb eszközökkel látta el a mindennapi gyakorlatot. Mi pedig legfeljebb ott tartunk, hogy alkalmanként egy-egy aktuális részletproblémáról diskurálunk. Akárha a politika, a gazdaság és a gyarapodás szempontrendszerében a vizuális felkészültségnek pusztán csak mellékes, sokadrangú szerepe lenne. Habár meg kell hagyni: az oktatás, a nevelés kérdései lépten-nyomon jelen vannak közgondolkodásunkban. Panaszkodunk az olvasási, szóértési színvonal baljós visszaesésére, bár ennél is többet foglalkozunk a felsőoktatási tandíjakkal vagy az iskolák összevonásával. Ami most természetes is. E mellett azonban alig-alig beszélünk kulturális, oktatási viszonyaink elvi, tartalmi és minőségi aspektusairól. Többek közt arról a tendenciáról, amely a populáris, látványos és eladható produkciókat szemlátomást az igényesebb, magvasabb művek elé helyezi. S ezzel akarva-akaratlanul is a közgondolkodás, a közízlés elsatnyulását idézi elő. Más szóval: a lapos, édeskés és giccses mentalitás áldatlan térnyerését. Úgyhogy igaza volt Vitányi Ivánnak, amikor 5