Lengyel András szerk.: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historiae Literarum et Artium, 5. (Szeged, 2010)
Bíró-Balogh Tamás: Radnóti Miklós dedikációi
(annyira nincs, hogy még felesége sem hallott róla), másrészt pedig valójában nem jelent meg, „csak" napvilágot látott. A nincs és mégis van, a bibliofil példányokra jellemzően két keménylap között japán kötéssel, szalaggal összefűzött nyomtatványból mindössze két példány ismeretes, viszont a kettő közül az egyiket Radnóti dedikálta: „Franki Rózsinak, Sándornak és Péternek, / barátjuk: / Radnóti Miklós / Budapest, 1939. január 24." 1 3 A hivatalosan nem létező kötet rejtélyének feloldása: a dedikáció egyik címzettje, Franki Sándor, Radnóti egyik legközelebbi barátja volt, s könyvkötő. Testvérek címmel egy kispéldányszámú, úgynevezett privatdruckot készített az akkor még nem is formálódó későbbi kisregény első fejezetéből. Nyilvánvalóan kéziratból dolgozott: az ekkor még önálló rövidpróza első közlése - paradox módon - rögtön a fordítása volt: a Budapesten szerkesztett német nyelvű napilap, a Pester Lloyd 1938. december 30-i számában jelent meg. Magyarul „csak" majd' egy év múlva hozta a Tükör, s kötetben - változatlan szöveggel - 1940 májusában látott napvilágot. A dedikációval hitelesített Testvérek tehát - mint a Radnóti-filológia egy megíratlan fejezete korábbra datálja az első magyar nyelvű megjelenést. 5 Volt róla szó, hogy Radnóti első alkotóéveiben napra pontosan keltezte dedikációt, később azonban ezt a szokását elhagyta, s csak akkor írt dátumot, amikor annak külön jelentősége volt. Sajnos ez azt is jelenti, hogy nem minden dedikációt sikerült kronológiailag megfelelő helyre besorolni: jó pár ajánlás - egyelőre - azonosíthatatlan keltezésű. Ezekben az esetekben - tudva, hogy pontatlan, sőt téves a besorolás - jobb híján az őket „hordozó" kötet megjelenésének événél közlöm őket, az adott év darabjainak végén. Bizonyos például, hogy többek közt Szerb Antallal vagy Rónay Györggyel Radnóti később ismerkedett meg - s az íráskép is későbbi vonásokat mutat -, de remélhetőleg a későbbiekben tisztázhatók lesznek ezek a tudott pontatlanságok is. (A Weöres Sándornak és a Szemere Lászlónak írt első ajánlásokkal kivételt tettem: az életrajzi forrásokból kikövetkeztetett, így azonban csak „feltételezett" keltezési idejüknek megfelelő helyen adom őket.) Altalánosságban azonban elmondható: ahol tudtam, a dedikációkat időrendben és betűhív átírásban közlöm, ahol az ajánlást magát nem láttam, s másodlagos forrásom volt csupán, annak közlési gyakorlatát vettem át. Ugyanakkor a dedikációkutatás - korábban erről is esett már szó - alapvetően kétféle szeriális gyűjteményt ismer: az írói könyvtárat és az író kézjegyeit. Ez utóbbi sorozat - bármekkora anyag is áll pillanatnyilag a kutató rendelkezésére -, saját jellegéből adódóan, sohasem lesz teljes, s szükségképpen csak a kutatás egyik állomását mutatja. Mindig előkerülhetnek ugyanis újabb dedikációk, és ezen elv miatt sohasem lehetünk biztosak abban, hogy minden fellelhető szerzői ajánlást megtaláltunk. Csak példaképp említenék pár olyan nevet, akik biztosan kaptak Radnótitól könyvet, az azokba írt ajánlást mégsem ismerjük. Buday György ifjúkori könyvtára 1 5 Murányi Gábor: Akinek Apollinaire is szívesen dedikált volna. In: Új Magyar Athenas. Válogatás az Alexandra Antikvárium kincseiből. Szerk.: Gréczi Emőke, Kiss Ferenc. Bp., 2008. 357-361. 44
