Lengyel András szerk.: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historiae Literarum et Artium, 5. (Szeged, 2010)

Kisebb előzmények - Kőszegfalvi Ferenc: Németh László kiadói voltak A Puszták Népe és a Délsziget

hogy megadja egy magatartásnak az értelmét...a Délsziget folyóiratnak jelentéktelen volna, ha a benne megnyilvánuló próbálkozások nem volnának veszélyesek. A legteljesebb jóindulattal mondjuk: középszerűen még tagadni sem lehet meggyőzően."

1

6 A folyóirat további számaiban nem közölt olyan munkát, amely a politikával bármilyen kapcsolatban lett volna. Sarkadi szerint: a második szám „színtelenebb az elsőnél; megszaporodott a vers, eltűnt az ideológia keresés, valószínűleg kifogytak a keresők mondanivalói. Folyóiratnak azonban jobb lett."

1

7 Hiába volt azonban politika-, ideológia-mentes a második, (de a gazdag harmadik) szám is, Lukácsy Sándor a Valóság 1946-os utolsó számában „alig leplezett ellenforradalmiság"-nak bélyegezte a torlódó anyagi nehézségek miatt amúgy is a tönk szélére jutott költői vállalkozást.

18 A harmadik szám hiába volt szinte példátlanul gazdag (Szabó Lőrinc!), a politikai, gazdasági nyomás megfojtotta a Délszigetet. (Igaz, a magános küzdelmet, társa, Vöröss István halála után is vállaló Moldvay, Délsziget Munkaközösség néven irodalmi esteket szervezve 1947 végéig tovább dolgozott.) A két munkáspárt egyesülése után egyre jobban kiütköztek a politikai vezetés ma már közismert hibái, a kultúrában is szűkösebb esztendők következtek. A Délsziget után megszűnt anyagi, de főleg politikai okból a Puszták Népe is. Az országrész egyetlen kulturális orgánuma az 1947-ben indult Tiszatáj maradt. A szegedi folyóirat, érveket szolgáltatandó az adminisztratív intézkedésekhez, 1948 nyarán keményen elverte a port a kimúlás előtt álló Puszták Népén, és - a több mint egy éve megszűnt Délszigeten. Kiélezve, felnagyítva bizonytalanságait, tévedéseit, a helyi, önképzőköri [?] dilettantizmus kategóriájába utasította.

1

9 (Tanulságos adalék ezzel kapcsolatban, hogy a szegedi folyóirat felelős szerkesztője, szerkesztőbizottságának két tagja, az évi számainak hét további szerzőjének műveit korábban éppen a Délsziget közölte.) A Délsziget fiatalos nagyzolással fővárosi folyóiratok szerepkörét vállalta. A húszéves, tapasztalatlan szerkesztők vállalkozásának korai bukását elsősorban ez a tévedésük okozta, de hozzájárult független szegénységük, s természetesen a politikai nyomás mellett ehhez az a szemlélet is, amely éppen ekkoriban támadta a leghevesebben Németh Lászlót minden rendű és rangú hívével együtt. A pragmatista Puszták Népe és a korai organizátor, parnasszista Délsziget egymás melletti, ha úgy tetszik egymást kiegészítő léte, irodalomtörténetünk egyéni, eredeti, megőrzendő színfoltja. KŐSZEGFALVI FERENC 1

6 Mint 9. sz. 1

7 Mint 9. p. 18 Lukácsy kritikáját közli a Vásárhely Népe 1947. jan. 14-én a 2. oldalon. 25 Keszi Imre: Vidéki folyóirataink problémái. - Tiszatáj, 1948. 8 -9. sz. 265 -270. p. 192