Lengyel András szerk.: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historiae Literarum et Artium, 5. (Szeged, 2010)

Kisebb előzmények - Kőszegfalvi Ferenc: Németh László kiadói voltak A Puszták Népe és a Délsziget

népfőiskolákról szóló cikket, nyelvészeti, népzenei írást, fölvetett olyan problémákat, mint a tüdővész, a fásítás, kollégiumi munka, „Alföldtudomány", „Extra Hungáriám" című rovatai mértékadó fórumokká váltak, könyv-, kiállítás, tárlat, hangverseny ismertetéseivel széles kulturális körképet adott. A Puszták Népe körül buzgólkodó idősebb, ifjabb szerkesztők tisztában voltak a vállalkozás buktatóival; a generációs ellentét, a provincializmusba süllyedés lehetőségeivel, s hogy a koalíció pártjai megpróbálják érdekkörükbe vonni a lapot. Műveltségük, diplomáciai érzékük, jó és tervszerűen fejlesztett kapcsolatrendszerük azonban megóvta őket valamennyi veszélytől. Provincializmustól mentes működésük bizonyítéka folyamatosan sorjázó számaik gazdag anyagán kívül például vidéki szerkesztőségeik létrehozása, vagy a „ Válasz"-szal való közös előfizetési rendszer Németh László segítségével való megszervezése. A vidéki szerkesztőségek hálózatát az írástudók mozgósítása, a problémák közössé tétele érdekében építették folyamatosan, így nyerték meg a folyóirat számára Békéscsabáról Cseres Tibort, Szegedről Madácsy Lászlót, Péter Lászlót, Debrecenből Varga Imrét. Budapesti szerkesztőjük Kristó Nagy István lett, Kolozsvárról Faragó Józsefet vonták be a munkába. „Ez a kapcsolatunk azóta is csak halványan pótolt új színt jelentett folyóiratunk hasábjain" - írta Tárkány Szűcs Ernő 1976-ban. „1945 után az első ilyen jellegű kezdeményezés volt, és különös jelentőségét éppen az adta, hogy egy vidéki folyóirat lépett erre az útra... Tudományos téren Bónis György számolt be az erdélyi magyar tudományos élet fejlődéséről. Még szorosabbá vált az irodalmi érdeklődés egymás értékei iránt: a már akkor is kitűnően szerkesztett Utunk című lap munkatársainak versei (Tompa László, Szabédi László, stb.) és az ott megjelent könyvekről szóló ismertetések frissen kerültek a Puszták Népe olvasói elé. Sokuknak, mint például Sütő Andrásnak, vagy Létay Lajosnak ezek lehettek az első megjelenései itthoni folyóiratban."

8 A Tornyai Társaság folyóirata, a biztos személyi háttérrel rendelkező Puszták Népe számára a Délsziget nem volt igazi versenytárs. A két fiatal költő vállalkozása egyedi, egyszeri jelenség, amit talán valóban személyes véleménykülönbség (sértődöttség?) szült, és a kor pezsdítő atmoszférája táplált. Mindamellett a két „szegénylegény" próbálkozásában volt valami népmesei hősiesség; így vagy úgy mégiscsak értéket teremtettek. A lapról írott korabeli kritikájában Sarkadi Imre így töprengett: „Adhat egy ötven-hatvan ezres lakosú város annyi írót, művészt, tudóst, hogy két folyóirat kelljen megszólaltatásukhoz? Nem valószínű. Sokkal valószínűbb, hogy a politikai rivalizálódás hatása alatt kell két fórum az írástudók számára. Még ez is jó, mert azt jelenti, hogy komoly igények feszülnek ott."

9 Dömötör János, a Társaság egyik fiatal titkára személyi okokra vezette vissza a két fiatal költő vállalkozását, és elítélte, mint ami megosztotta az A Puszták Népe és a Délsziget megjelent számai hiánytalanul megtalálhatók a NLK-ban. Mint 2. sz. 9 Sarkadi Imre: Délsziget. = Szabad Szó, 1946. dec. 24. (Kötetben: S. I.: Cikkek, tanulmányok. Bp. 1974. 413 - 416. p. 189