Lengyel András szerk.: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historiae Literarum et Artium, 5. (Szeged, 2010)

Kisebb előzmények - Lengyel András: A Könyes könyv előfizetői. Egy Móra-kötet kiadástörténetéhez

togatást. A belívek előállításán túli további nyomdai munkákat más cégek végezték. Bittera Béla nyomda vállalata, amely 1921. január 14-én állította ki számláját, a következő munkát illetve anyagot számolta föl Mórának: „Könyes könyv 5 oldalának két színben litografálása 4000.-, 70 ív fehér borítópapír (rajz) 980, 110 ív lila posta borító papír 440.-," összesen 5420 Korona. Sebestyén Károly nevére Keglovich Emil „fényképész és festő" (valójában csak a nevét még ekkor is viselő cég!) január 17-én állított ki egy számlát „3 kip"-ről (!), 210 korona árban. (Ezt a három fotót, mivel a számla a Könyes könyv anyagában maradt fönn, Cs. Sebestyén alighanem az általa tervezett borító litografálásához készíttette.) A könyvet végül az Első Szegedi Dobozgyár és Díszkönyvkötészet (Kunerth és Beér) „állította össze", vagyis kötötte be. Az 1921. január 14-i számla „416 drb Könyes könyv összeállításáéról szól, „á korona 7", azaz összesen 2912 korona értékben. (Ezen a számlán, érdekes mód, Engel Vilmos ceruzával írott följegyzése is olvasható: „Kettő ezerkettőszáz / Korona fizethető / 1920.1.22 / Engel". Ez az engedélyező följegyzés talán azt jelenti, hogy a könyv költségének egy részét szponzorációként vagy Mórának a Szegedi Naplónál végzett munkája ellenértékeképpen Engel fizette ki.) Ha a számlákon föltüntetett árakat összeadjuk, a könyv előállításának terjesztés nélküli költsége 17 015 koronára rúg. Ha ebből levonjuk az Engel Vilmos által kifizetett 2200 koronát, az összeg 14 815 korona marad - Mórának előfizetésekből ezt kellett előteremtenie, ha nem akart ráfizetni kiadói ambícióira. Ám - s ez kiszámítható - ha a kísérlet sikeres, s mind a négyszáz példány vevőre talál, a vállalkozás nyereséges. A példányonként 300 koronáért árusított könyv bevétele optimális esetben 120 000 korona lett volna. Ami azt jelenti, hogy, költségeit levonva, Móra kb. 100 000 korona tiszta bevételre tehetett volna szert. Az első network: az előfizetés-gyűjtők Az előfizetés-gyűjtés sikere nyilvánvalóan azon áll vagy bukik, hogy a gyűjtő mekkora fizetőképes vásárlókört ér el. E vonatkozásban tehát a személyes kapcsolatháló meghatározó szerepet kap: aki „sok" ismerőssel rendelkezik, annak nagyobb az esélye a nagyobb létszámú előfizető megnyerésére. Ez a kapcsolatháló azonban megnövelhető, ha az előfizetés kibocsátója és az előfizetők közé belép egy előfizető-gyűjtő kör, amelynek minden tagja maga is rendelkezik személyes kapcsolathálóval. Ilyen közbeiktatással olyan vásárló (előfizető) is horogra akad, akit pedig az előfizetési ív kibocsátója nem is ismer, akihez tehát közvetlenül nem lenne kulcsa. A gyűjtés így immár két dolgon fordul meg. 1. Aki kibocsátja az ívet, az milyen méretű és minőségű személyes network-kel rendelkezik, s 2. akik így bekapcsolódnak a gyűjtésbe, azok maguk is mennyire centrum-személyiségek: milyen széles network közepén helyezkednek el. A Könyes könyv iratai közt fönnmaradt Mórának egy följegyzése, amely a „kiadott ívek" címet viseli, s azok listáját tartalmazza, akik - Mórának segítendő - számára előfizetők gyűjtésére vállalkoztak. Ez a lista 23 kiadott ívet regisztrál, s a következő neveket sorolja föl: Balla, Fonyó, Vass, Kecskeméti, Szász Ernő, Pál Dezső, a mama (Félegyháza), Kalmár Z. (Csongrád), Petrovics G. (Makó), Kamocsay G. (Hmvhely), Lukács L., Schwarz J., Ági, Balassa Jóska, Ági (Pestre), Ági (Pestre), Soós Aladár, Weisz, Szerén, 160