A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historiae Literarum et Artium, 4. (Szeged, 2004)

Adattár - Szelesi Zoltán: Csáky József szegedi levelei

A lukszusos katalógusban egy (vagy két) szobrom és becses ábrázatom lesz közölve, rövid életrajzommal. Mivel Athénben vannak jó barátaim, megkérem őket, hogy küldjenek neked egyet direkt Szegedre. Ez egy nagyon nagyszabású kiállítás lesz, amely sok időt vesz ignybe. A szobrokat csak július végén viszik el, és a kiállítás Athénben szept. 8-án nyílik meg. Nagyon természetesen a görög állam viseli az összes költségeket: bebiztosítás, csomagolás, szállítás oda-vissza stb. Eladásról nem igen lehet szó. A görögöknek nincs is modern múzeumuk és a szobrok nagyon drágák. Persze bele lehet halni ebbe a sok „erkölcsi" haszonba. Köszönöm az újságcikket és a megemlékezést rólam. Jól esik mindig. Amit a térszobrokról írsz, nagyon igaz. Legtöbbször a járó-kelőkben semmi művészi érzést nem keltenek. Nagyon sokuk pedig nevetségesek. Ez nem mindig a művészek hibája. Bár sokszor. A régi egyiptomi és ógörög még bizonyosan mindig „meghatva" tekintett a felállított szobrokra. Pedig azok is „társadalmi szellemet" jelentettek. A kor társadalmi szellemét! De azon túl volt bennük más is: Művészet! Nem hallok Gizukámról. De tele vagyok reménnyel, hogy egy nap... Nem lehet tudni. Addig csókolom. Nagyon örülök az engem érdeklő terveidnek. Valami talán mégis sikerülni fog. Sok jó barátsággal Csáky 31 Kedves Szelesi 65. VI. 17. Bár nem rajtam van a sor, megszakítom a csendet. Van egy kis üres időm. Valaki bejelentette magát a mai napra és őtet várom. Már nem igen remélem, de nem lehet tudni. Ugyanis régen beigért szobor-vételről van szó, és már régóta tudom - sajnos -, hogy az emberek könnyen felejtenek. No, meg valami „közbejön". Szóval várok reggel óta. Most van 15 óra 11 perc. Még történhet „csoda". Óra ugyanis nem volt kitűzve. Várás közben írogatok hát. A levelező-lapodat persze megkaptam. De sokkal elérhetetlenebb voltam, minthogy ez megtalálhatott volna. Ezért mondom, hogy nem rajtam van a sor. Ezelőtt 3 napja írtam Gizinek. Ő bizonyosan elmondta azt, amit Molnár Gézáról írtam. Azóta a nagykövetségen egy fogadás alkalmával beszéltem vele. Azaz, hogy egy pár szót váltottunk. Mert hiába, én már nem érdeklem őt. Míg Párizsban volt, annak a ténynek, hogy engem ismer, megvolt a súlya. Most, hogy messze van, többé semmi értékem nincs. Kibe bízhat az ember? Adatokat gyűjtött rólam. Terveket csinált. Mit fog most csinálni a gyűjtött adatokkal? Azt hiszem itt hagyta azokat a követségi papírkosárban. Már kezdek semmiben sem hinni. Az én „vevőmben" sem, mert még mindig nem jelentkezik. Látod - és ez neked, mint műtörténésznek érdekes -, ezt csak egyedül a művészekkel merik megtenni. Már, amit Molnár és a „vevő" tett. Mert hát mi baj lehet ebből? A művész teljesen védtelen. Semmi baj, kellemetlenség a neki adott szó megszegéséből nem jöhet. Hát! 194