A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historiae Literarum et Artium, 4. (Szeged, 2004)

Lengyel András: A bibliofil Szalay József

Érdekes az a gyűjtői viszony is, amely a fiatal József Attilára (azaz, Szalay szempontjából: Juhász Gyula fölfedezettjére) figyeltette föl Szalayt. Bár e viszony dokumentumai is széjjelszóródtak, s nagyrészt alighanem megsemmisültek, így is tudható, hogy a fiatal költő egyik nevezetes versét, a Lázadó Krisztust Szalay leíratta József Attilával - egy ún. autogramm-lapjára. (A kézirat nemrég újra fölbukkant egy aukción.) Később pedig, a költő 1929. évi naptárának egyik bejegyzése szerint, maga József Attila is Szalay „beszállítója" lett: ő Bartha Miklós Társasági kiadványokat ígért a főkapitánynak. A Petőfi Irodalmi Múzeum kézirattárának JA 553 jelzetű dokumentumában legalábbis erre utaló sorok olvashatók József Attila kézírásával: „Dr. Szalay József- ker. rend. fők. - Szeged - Bartha kiadványok". S hogy Szalay később is gyűjteni érdemesnek tartotta a József Attila-köteteket, jelzi, megvolt neki a Külvárosi éj (1932) „Dr. Móra Ferencnek" ajánlott példánya (Kat. 1940. 2097. t.). A dolog pikantériája, hogy ezt a példányt az akkor még illegális kommunista költő a szegedi egyetem friss díszdoktorának dedikálta, ő pedig a kerületi rendőrfőkapitánynak adta tovább - ám rendőrségi ügy nem lett a példányból. (Sajnos, a kötet ma nem hozzáférhető.) Itt kell megemlíteni, hogy Szalay, mint vérbeli gyűjtő, kedvelte azokat a példányokat, amelyek valamiképpen vihart kavartak, pl. elkobozták, perbe fogták vagy egyéb módon inkriminálták őket. Erről írásaiban is vallott, de föltételezhetően ez motiválta a Lázadó Krisztus leiratására is. Az pedig, hogy a szocialistának semmiképpen nem nevezhető, foglalkozása szerint rendőrfőkapitány gyűjtőnek még Marx-dokumentuma is volt, föltétlenül érdeklődésének ezt az irányát tanúsítja. Az 1940. évi katalógus 2118. tétele Kautsky nevezetes Marx gazdasági tanai című, Garami Ernő fordította kötetét (1906) írja le. S e könyvhöz, a katalógus szerint, „mellékelve" volt „Marx Kari s.k. [azaz saját kezű] címzése Dr. Arnold Ruge-hoz Brighton-ba". Hogy itt a „címzés" szó mit takar, sajnos, nem dönthető el pontosan; talán egy Marx megcímezte levél borítékról van szó. De hogy Szalay erre is lecsapott, önmagában is beszédes tény. A gyűjtői praxisba, persze, olykor másféle, még a humort sem teljesen nélkülöző eljárások is belefértek. Az első világháború idején például, egyféle gyakorlatias baráti gesztusként, captatio benevolentiakéwt, Szalay - mint később maga vallotta meg - „egy bödön zsírt" küldött Kiss József „háztartásának". A „háborús ínség idején" ez a küldemény hasznos volt, kivált, hogy - a jelek szerint - Szalay tekintettel volt a költő vallási előírásaira, s libazsírt küldött. A gesztus viszonzásaként küldött dedikált kötet, Kiss József Háborús versei (1915) ajánlása legalábbis ezt sejteti: „Sz. J.-nek: Nyájas barátom, hájas barátom, ez a legdrágább jelző, amit most neked adhatok. Isten tartsa meg sokáig a te fényes tatárkoponyádat K. J." (Szalay, 1925. 55.). 8 Szalay József gyűjtői ars poeticáját (s általában: a könyvről s a könyvgyűjtésről való tudását) A könyvről és a könyvszeretetről című, 1931-ben publikált cikkében adja a legösszefogottabban. Szenvedélyéről itt szinte lelkesülten szól: „Bibliofil elfogultságnak látszik, azonban rendületlenül hirdetem, hogy valamennyi gyűjtés között a könyvé a legmagasabb fokon álló és pedig azért, mert bár a képzőművészet és a műipar tárgyai benyomások keltésére alkalmasak, azonban némák, míg a könyvek beszélnek, amelyekkel éppen úgy társalog az olvasó, mint az eleven emberrel. [...] A jó könyv meghitt barát, sőt 96